Miért teregeti ki a szennyest Rakonczay?

2012. május 24. 13:51

Valami különös mentális viszketegség uralkodott el, izgága üzenetküldőkkel van tele minden, akik nem bírják ki, hogy ne tudjunk róluk valamit.

2012. május 24. 13:51
Lippai Roland
Embargó

„Minden pillanatban jelen lenni – nagyjából így lehetne összegezni a korszak egyik legfontosabb és leginkább ismert jellemzőjét. Kis túlzással: aki nem online, az nincs is. Például a Facebook roskadozik a valódi tartalom nélküli üzenetektől, itt az interakció már csak önmagáért való jelenség. Valami különös mentális viszketegség uralkodott el, izgága üzenetküldőkkel van tele minden, akik nem bírják ki, hogy ne tudjunk róluk valamit.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert Rakonczay Gábor meg most már az exe a Facebook-on – hát hol máshol! – közölte a körmét rágó magyar társadalommal, hogy házasságuk tönkrement, s ennek eredményeképpen bizony el is válnak. Azt gondolták, hogy ez ránk tartozik.

Különösebben nem érdekel Rakonczay; persze örülök, hogy nem nyelte el a nagy víz, s kellenek a sikerek is, örüljünk az életnek, jöjjön a boldogság, ránk fér. Volt média meg felhajtás, megvolt a tizenöt, de talán még a tizenhat perc is. Úgy tűnik, hogy »kisgömböc-jelenséggel« állunk szemben. E »tizenhat perc« olyan »bevállalóssá« tette a hajóst, hogy azt gondolja, neki meg kell osztania a magánéleti rezdüléseit a nagyérdeművel. Nem kell. Ott van benne: magánélet. Ha az emberek egy része kíváncsi is Rakonczayra, az inkább az evezővel van összefüggésben, semmint hogy éppen mi a helyzet vele párkapcsolati téren.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
SoukySanjay
2012. május 26. 12:23
Fiatal vagy még Gábor.Ha ott hagyod az asszonyt,hát ott hagyod.Legalább tanuld meg,amit én is megtanultam:Minden nőt megdugni nem lehet,de törekedni kell rá.Azt a széphajú antiguai csajt se hagyd ki.
kispufi
2012. május 26. 12:23
jó megfogalmazás. szárazföldi patkányként nem mertem kételkedni abban, hogy így kellett lennie, ahogy az asszony mondta és várta, s lám, ki is kötötta hites ura, de volt valami természetellenes az aggódás totál hiányában. ezzel a "cselekményszállal" pedig valahogy végképp büdössé vált az egész történet. jut eszembe, a szeremleyék hajójáról levágott-leszakadtés a nyílt óceánon úgymond sorsára hagyott kenuval együtt.
narmer
2012. május 26. 12:23
Hja, én a nőt már azelőtt sem tartottam normálisnak, ráadásul valami sunyiság volt abban nagy nyugalombann.
Cassi
2012. május 26. 12:17
A cikkíró jó példa egy még jellegzetesebb kórtünetre: a szociális média magamutogató jellegéről álsajnálkozó cikkeket gyártó virtuális újságíróra. A FB-n mindenki arról ír, beleértve a saját magánéletét is, amiről akar: ha nem tetszik, ne menj oda. A kedves újságíró természetesen az elsők között rohant Rakonczay oldalára, hogy összeüthesse ezt a kis bárgyú szösszenetet.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!