Gyurcsány lopott? Orbántól biztosan

„Hogy plagizált-e volt sógorától Gyurcsány, az talán soha nem derül ki. De a tényfeltárásra adott reakcióiból világosan kirajzolódik, kitől vette át politikai eszköztárának nagy részét az egykori miniszterelnök. Gyurcsány Ferenc valóban káros plágiuma nem az, hogy másolta-e szakdolgozatát vagy sem, hanem az, ahogyan Orbán Viktor és a jobboldal hatalomgyakorlási technikáit másolja. A tényfeltárókat lopással vádolni – ezt éppen néhány hónapja hallhattuk az Echo Tv »újságíróinak« szájából. Az ügyet feszegetőket perrel fenyegetni – ez Schmitt Pál technikája, azé a Schmitt Pálé, aki Áder János beiktatásán már csak vendégként ült a Parlamentben. A politikai ellenfélre ellenségként tekinteni, az élet-halál harc logikájába belehelyezkedni – maga az orbánizmus. Tegyük félre a szakdolgozat-ügyet egy pillanatra, és vegyük észre: hiába került ellenzékbe, hiába alapított új pártot, hiába hirdetett új politikát – a volt miniszterelnök nem tud a politika megújulásáért tenni, ráadásul egyre kétségesebb, hogy ez volna-e a valódi célja, nem pedig az Orbánnal folytatott személyes háborújának fenntartása és eszkalálása.

Hogy mindennek mi a jelentősége Magyarország jövője szempontjából? Az elmúlt hetek és hónapok eseményei megmutatták, hogy 2014 többé nem Orbán Viktor, hanem az ellenzék kezében van. Márpedig a szociálliberális oldal az elmúlt évek mély válsága után egy újabb morális törést nehezen tud elviselni.  A volt miniszterelnök a plágium vádat Kálmán Olga műsorában visszautasította. Ha vádlói nem tudják bizonyítani állításaikat, nehéz helyzetbe kerülnek. Ha az ellenkezője bizonyosodik be, akkor annak nem csak a  Demokratikus Koalícióra nézve lesz számottevő hatása, hanem veszélyeztetheti az ellenzék 2014-es sikerét is. Ezért kiemelkedően fontos, hogyan viselkedik az ellenzék többi pártja ebben a helyzetben. Míg a Schmitt-ügyből a jobboldal megtépázva ugyan, de erkölcsi összeomlás nélkül került ki, ma még kérdés, képes-e hasonlóra a baloldal. A felelősség ma az ellenzéki pártok és a baloldali értelmiség kezében van: ha képesek lesznek elfogultságtól mentesen állást foglalni az egykori miniszter- és pártelnök ügyében, akkor megerősödve kerülnek ki a szakdolgozat botrányok sűrűjéből. Ha azonban haboznak szembenézni a kialakult helyzettel, az újabb lépés lehet a szakadék felé.”