Horthy Miklós „szelektív antiszemitizmusa”

„Hogyan kapcsolódik mindehhez a fehérterror?

A fehérterror idején – a kormányzó megfogalmazása szerint – acélseprűre volt szükség a rendteremtés érdekében, és ennek nyilvánvalóan számos ártatlan zsidó és nem zsidó baloldali is áldozatul esett, miután a »főkolomposok« elmenekültek. A háború és a vörös terror hatására ‒ mindezen túlmenően ‒ brutalizálódott a közélet. Horthy fővezérként számos olyan beszédet tartott, amelyekben legitimálta a bosszú légkörét, jóllehet ‒ ismereteink szerint ‒ ő semmiféle parancsot nem adott a leszámolásokra. Tudott az atrocitásokról, a személye joggal kapcsolható össze a szörnyűségekkel, a közvetett felelőssége vitathatatlan. Egyébiránt a Nemzeti Hadseregben a toborzásnál zsidók is szerepet vállaltak, és a budapesti bevonulás, 1919. november 16. után pedig zsidó szervezetek vezetői is felkeresték a fővezért, hogy látványosan elhatárolódjanak a Tanácsköztársaságtól.

Mikor és hogyan változott meg Horthy Miklós zsidóképe?

A konszolidációval párhuzamosan Horthy antiszemita nézetei határozottan finomodtak, és radikális antiszemitából egyfajta szelektív antiszemitává vált. Ennek az a lényege, hogy kétféle zsidó létezik: a »jó« zsidó és a »rossz« zsidó. A »jó« zsidó az, aki hasznos tagja a társadalomnak, a gazdasági életben, a sportban, a művészetekben, stb. olyan szerepet tölt be, ami öregbíti az ország hírnevét. Nagyjából a városi, asszimilálódott zsidókat értette alattuk. Ide sorolhatók például az őt személy szerint támogató iparmágnások, üzletemberek is, mint Goldberger Leó, Chorin Ferenc és Stein Samu. A kormányzó személyes kapcsolatban állt velük.”