Mit tehetnek a tüntetők?

„A rendszerváltás hajnalán a demokratikus ellenzék egyik kiemelt követelése volt a jogállami gyülekezési törvény. Az azóta is hatályos (kissé módosított) törvény nem a szabadságjogával élő tüntetőt, hanem a rendőrségi önkényt fékezi. A gyülekezésről szóló előzetes bejelentés után a rendőrség (48 órán belül) csak a törvényben foglalt esetekben tilthatja meg a tüntetést, többek között akkor, ha a közlekedés más úton nem biztosítható. A jogsértő rendőrségi határozatot a bíróság három napon belül orvosolhatja.

Már jó ideje nyilvánvaló, hogy a liberális törvény ellenére a hatóságok jogtalan praktikák sorozatával tudják korlátozni a gyülekezési szabadságot. Mi történik akkor, ha a rendőrség tudatosan visszaél az elvben szűk jogkörével, és mondvacsinált okokra hivatkozva akadályozza meg a joggyakorlást? Mit szabad tenni, ha általános gyakorlattá válik, hogy a kormánypárti menetek megtarthatók, az ellenzéki megmozdulásokat vagy például a Pride-felvonulást viszont próbálja ellehetetleníteni a rendőrség?

Jól működő bírói felülvizsgálat képes ezt orvosolni, ám a jogorvoslat a tervezett tüntetés utáni időpontra is eshet. Tüntetést viszont utólag pótolni nem lehet, és a nem vagyoni kártérítés szimbolikus intézménye sem tekinthető hatékony jogorvoslásnak. Adódik a kérdés: mit tehetnek a békés tüntetők, akik törvénytisztelő módon járnak el, ám a hatóságok törvénytelenül akadályozzák a rendezvényt?”