„Egyébként komolyan mondom, nem is értettem, hogy tripla bóvlis, magyarán hitelminősítők által befektetésre nem ajánlott országként, hónapokig mi értelme volt eljátszani a »puhuló elszántságot« a hitelfölvétellel szemben. Csak azért, mert valamelyest javult a piaci hangulat? Amiből végül is Magyarország nem tudott profitálni?! Pillantsanak rá a forint euróval vagy dollárral szembeni árfolyamának alakulására. (...)
Hanem: Pleschinger államtitkár száz százalékig biztos abban, hogy lesz EU–IMF-megállapodás – csak az időzítés kérdéses. Szerinte a labda odaát van, és mi sem természetesebb, hogy a mi részünkről sérelmezzük: az Európai Unió politikai ügyeket is kever a hiteltárgyalások feltételei közé.
Ezen panaszunk viszont senkit sem érdekel. Részint azért, mert Brüsszel arról állapodott meg korábban Washingtonnal, hogy az IMF-kölcsönt alapvetően az EU illetékesei bírálják el. S további kellemetlenség az is: már Kína is csak áttételesen finanszírozza az arra rászorulókat; az IMF–EU-vonalon keresztül.
Másrészt, miután nem a hitelnyújtók kérnek kölcsönt, hanem Magyarország, az államnak kell produkálnia a feltételeket.”