Boldogok a bűnbánó bocsánatkérők, mert nekik megbocsáttatik

„Két rossz közül a kevésbé rosszat választani is nagy dolog, ha megkésetten is, ha egyre fogyó levegővel is, de nem kivárni, amikor már végleg nincs tovább. Ezért a választásért mégis köszönet illeti a távozó köztársasági elnököt, akkor is, ha véleményem szerint ezt korábban sokkal méltóságteljesebben is el lehetett volna intézni.

De haladjunk kicsit tovább, túllépve a lemondás közvetlen megítélésén. Nem lehet megkerülni az őszinteség kérdését sem. Nem vagyunk tökéletesek, hibázunk. De amíg a hibákat takargatja az ember, amíg be nem ismeri, hogy bizony nála is szorít itt-ott a cipő, addig csak »növeli, ki elfedi a bajt« (Illyés Gyula: Bartók című verse. Gyorsan odaírtam, nehogy a plágium vádja engem is elérjen :-) ) Amíg megpróbálunk a hivatalunk, korábbi érdemeink, kapcsolataink stb. háta mögé, vagy mások bűne mögé bújni, addig folyamatosan rontjuk választási esélyeinket, egyre szürkül a paletta előttünk, egyre nehezebb dönteni. Ugyanígy járunk a struccpolitikával is, a homokba dugott fej sötétségében megint minden egyszínű.

Egyetlen katarzis, egyetlen felszabadító szó lehet: vállalom, beismerem, amit tettem, akármi is lesz a következménye. És érdekes módon innentől kezdve újra színesedik a paletta, könnyebb lesz a döntés. Különösen is visszahozza a színeket, ha még bocsánatot is tudok kérni. Bár szó szerint nem hangzott el Jézus ajkáról, esszenciálisan mégis ott van tanításában, hogy boldogok a bűnbánó bocsánatkérők, mert nekik megbocsáttatik. A golgotai kereszten a jobb oldali latornak is igencsak elfogyott a levegője. Mondhatnám, őt is egyre inkább sürgették, kényszeríthették a körülmények, nagyon szűkült a mozgástere: már csak egy-két mondatnyira lehetett ereje. És még e leszűkült helyzetben is volt értelme lépni. Nem volt értelmetlen a döntés, az a mondat, amit kimondott Jézusnak, ellentétben a bal oldali lator káromlásával. Lehetne szidni őt is, hogy miért nem előbb, miért csak most, rá lehetne olvasni összes elkövetett vétkét, sulykolni lehetne a fejébe, hogy reménytelen, értelmetlen minden, hogy micsoda gazember, de miután szól/dönt, Jézus megbocsát neki.”