„Egyetemi szenátusok nemigen szorulnak rá, hogy határozataikat a tanári kar tagjai még külön is megtámogassák. Amikor tehát a Semmelweis Egyetem professzorai e hét elején nyilatkozatban álltak ki az intézmény szenátusa mellett - mert egyetértenek a testület döntésével, amely megfosztotta kisdoktori címétől Schmitt Pált -, akkor nem mindennapi gesztusra szánták el magukat. (...)
Erre a nyilatkozatra valószínűleg nem került volna sor, ha a köztársasági elnök parlamenti búcsúbeszédében nem állítja azt, hogy az egyetemi fórumok jogszerűtlenül és méltánytalanul bántak vele. S ha a sértetten vádaskodó Schmittet nem kíséri a kormánypártiak vastapsa, majd Harrach Péter és kivált Lázár János nem lép fel támadóan amúgy általában a tudományos élet képviselői ellen - mondván, tartsanak önvizsgálatot, miféle diplomákat osztogattak hajdanán, még a rendszerváltást megelőzően. (...)
A Semmelweis Egyetem jórészt a hírnevéből él. Bevételeinek tetemes része tudvalevően a külföldi diákok tandíjaiból, valamint a posztgraduális képzések árából származik, s ezeket a bevételeket az intézmény tudományos rangja, szakmai tőkéje teszi lehetővé. Ki szeretne azonban olyan diplomát szerezni, amelyet egy hitelét vesztett egyetem bocsát ki? És milyen eséllyel hívnának olyan magyar vendégoktatókat bárhová, akik önálló munkaként igazolnának egy vállalhatatlan plágiumot? A politikai szervilitás nem érték a tudományos világban.”