„A romagyilkosságok óta nem úgy tűnik, hogy Juhász Oszkár a levegőbe beszélt; és emlékezzünk rá: a Jobbik elnöke nemrég nyíltan kijelentette, márpedig pártja nem híve a demokráciának. Amiből egyenesen következik, hogy hatalomra kerülése esetén meg is tagadná annak normáit. Tehát mindaz, amiről Juhász polgármesterjelölt belső információkkal látta el a többieket, értelemszerű folyománya a szélsőjobb politikai térnyerésének, a Jobbik kemény magjához tartozókat pedig erősen motiválja. Vagyis okkal feltételezhetjük, hogy a mai magyar szélsőségesek elszántságát hiba volna alábecsülni. Ha módjukban állna, minden bizonnyal megkísértenék a polgárháborút.
Aminek cáfolatára nem is vették a fáradságot. Miután az ominózus hanganyag előkerült, a Jobbik szóvivője nyeglén úgy reagált, hogy »az MSZP és az LMP abbahagyhatja a hisztit«, maga Juhász pedig »egy magánbeszélgetés részleteinek« minősítette a felvételen rögzítetteket. Gyalázatos viselkedés, de hát ez is a szélsőjobb hadra fogható bázisának megerősítésére szolgál, mert a párt arra számít, hogy az erőszakmítosz fenntartásából csak profitálhat. (Az állítólagos mérsékelt jobbikosok pedig hallgatnak; alighanem azért, mert ilyenek nincsenek is, bár a frakcióban ül néhány önáltató szakpolitikus.) A Jobbik tudatosan a militáns célcsoportokhoz beszél, mert tőlük számíthat szilárd, tartós támogatásra – s ez a társadalmi merítés jóval nagyobb lehet, mint gondolnánk. (...)
Mégsem valószínű, hogy akár a mostani, akár az esetleg következő leleplezéseknek önmagukban visszatartó hatásuk lesz. Az igazi kérdés tehát nem más, mint az, hogy az ügyet láthatóan bagatellizálni igyekvő kormányzat ezután meddig hajlandó elmenni. Hiszen az ügyészség hivatalból vizsgálatot indíthatna az inkriminált beszélgetés alapján, és határozhatna a vádemelésről is – az elhangzottak erre szinte bizonyosan alapot adnak. A következmények pedig messzire vezethetnek; feltéve, hogy a Fidesz úgy dönt, csakugyan kiássa a csatabárdot a Jobbik ellen. De nem fogja. Odáig még mindig nem merészkedik. Annak ellenére is fél a szélsőjobbal konfrontálódni, hogy már világosan kell látnia: éppen akkor kerül majd csapdába, ha a 2014-es választás előtt nem veszi fel a kesztyűt.
Ám ha tovább halogatja a határozott fellépést a Jobbikkal szemben, az orbáni hintapolitika az egész országot veszélybe sodorja.”