„Szerintem mára már a kormány számára is világos , hogy az IMF megállapodás nélkül az ország legkésőbb az év végéig fizetésképtelenné válik. Más kérdés, hogy mostanra a kormány olyan helyzetbe manőverezte magát, hogy láthatóan nem, vagy csak komoly politikai engedmények megtételével lesz képes Brüsszel támogatását megnyerni az IMF megállapodás létrehozásához. Az idő pedig múlik és az államadósságot addig is finanszírozni kell – méghozzá a szükségesnél és lehetségesnél magasabb áron. (...)
Egy évvel ezelőtti előrejelzésemet tehát a fentiek szerint vagyok kénytelen módosítani: a következő években a magyar gazdaság stagnálása az adósságcsapda és az államcsőd fenyegető árnyékában fog folytatódni. Ez utóbbiakat viszont csak újabb és újabb költségvetési megszorításokkal lehet majd elhárítani, aminek a társadalmi-politikai korlátai egy ponton túl nyilvánvalóak.
Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy mindez kizárólag a jelenleg regnáló kormány kizárólagos bűne vagy felelőssége lenne. Láthatjuk, Európa sok országa küszködik hasonló, esetenként nehezebb dilemmákkal. Az ország azonban ma rosszabb helyzetben van, mint 2010-ben volt, politikai, gazdasági és pénzügyi értelemben támogatók és jóakarók nélkül maradtunk a világban. Mindez hallatlanul megnehezíti, egyáltalán nem utolsó sorban megdrágítja a talpon maradásért folytatott küzdelmet. Ez pedig egészen biztosan ennek a kormánynak a bűne és felelőssége.”