Egyelőre bénultság van, meg a parkolópálya

„Az idei filmszemlén már levetítették a Magyarország 2011-et, ami április 19-től látható a mozikban. Tizenegy magyar rendező önköltséges rövidfilmje egy csokorban, Tarr Béla ötlete alapján. Miért vállalták a felkérést?

Török Ferenc: Tarr Béla felhívott minket. Már csak azért is rábólintottunk, mert unatkoztunk. Leállt a hazai filmgyártás. Béla ezzel az alkotással akarta jelezni, hogy van még egy utolsó utáni lehetőség az összefogásra. Sokkal hatásosabb, ha együtt szólalunk meg, mintha külön-külön tennénk. Ami a Magyarország 2011-be bekerült, mindenki szívességből és szeretetből rakta bele.

Jancsó Miklós: Az emberbe beleszorul valami, ami a társadalomból érinti, megérinti. A film reflexió a társadalomra: ez a belénkszorulás ki is jött. Szolidaritási akciónak tűnt a munka, amihez Béla főleg az ifjúságot kérte fel. Feri is közéjük tartozik.

Török: A magam 41 évével nem érzem magam olyan ifjúnak, de jó, mondjuk azt, hogy az ifjúsághoz tartozom.

Jancsó: Amerikából visszatért mesterünk, Andy Vajna más filmkultúrához szokott. Valami olyasmit képzel el, ami itt sose működött. Nem véletlen, hogy a magyar filmeket ismerik a világban. Az újakat is. Mert mások, a másság pedig érdekes. De Andy ezt nem érzi. A pénz szagát érzi - gondolom én.

Török: De fejlődőképes. Ezen persze vitatkozhatunk, viszont ahhoz képest, ami összességében zajlik a filmiparban, viszonylag érzékenynek tűnik. Legalábbis reagál arra, hogy kiabálunk. Ahogy te is mondod a filmedben: »Ordítani kell.« (...)

A mostani kultpolitikai helyzet, az elvont állami támogatások, rejtett és nem titkolt politikai kapcsolatokra utaló vezetőcserék a kulturális intézmények élén alkotói szempontból termékeny időszak lehetne. Az is?

Török: Egyelőre bénultság van, meg a parkolópálya. Amikor az ember azt érzi, hogy reagálnia kellene, de nem tudja eldönteni, hogy a fiókban levő, apolitikus, vagyis még lojálisnak tekinthető filmtervét leadja-e. Lehet azt játszani, amit a Magyarország 2011-nél: ötperces rövidfilmeket készíteni ingyen, de ebből nem lehet befizetni a gázszámlát. Az a borzasztó ebben a műfajban, hogy hosszú az átfutási ideje. Mire eljutsz odáig, hogy megfogalmazd, mit gondolsz, már lelőtték a történetet. A Schmitt Pál-ügyből kéne filmet csinálni - mint a Vasladyből -, de csak akkor, ha a jövő héten lenne a premierje. És megnéznék 350 ezren. Fél év múlva már senki nem fog emlékezni a történetre. Fliegauf Bence nagyon jó ritmusban készítette a romagyilkosságokról szóló filmjét – A Csak a szél Ezüst Medvét kapott a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon -, de így is két évig tartott.”