Pislogni sem volt ideje a leköszönő amerikai vezetésnek: Szijjártó mindenki eszén túljárt
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
Azt feltételezni, hogy az EU és az IMF nem tárgyalnak a magyar esetről, nonszensz. Az EU viszi a politikát, az IMF meg a szakmai részt, mert egyiknek ehhez, a másiknak pedig ahhoz van mandátuma. Interjú.
„- Miért nem egyezett bele a hitelnyújtásba a Valutaalap? És mi köze volt az egész ügyhöz?
- Az IMF-nek volt egy kvótarendszere, amely előírta, hogy melyik ország mennyi hitelt vehet fel, és Magyarországgal kapcsolatban ez a rendszer azt mutatta: az ő számításaik szerint a kapacitásunkat meghaladta volna a pluszhitel. Tudtuk, hogy van ilyen kvótarendszer, de ezt hivatalosan sosem erősítették meg. A sikertelen tárgyalás után hazajöttünk. A pénzügyminiszter is megpróbálta megszerezni a hitelt, de neki sem sikerült. Az IMF szabályai ugyanis kemények voltak. Most minden fordítva van, mégpedig az uniós csatlakozás miatt. Most az Európai Unió a »főkutya«, és az IMF ezt elfogadja.
Világos, hogy ezek a tárgyalások nem teljesen függetlenek egymástól. Nyilván van egy összjáték. Azt feltételezni, hogy ezek a szervezetek nem tárgyalnak külön a magyar esetről, nonszensz. Természetesen tárgyalnak. Az EU viszi a politikát, az IMF meg a szakmai részt, mert egyiknek ehhez, a másiknak pedig ahhoz van mandátuma. Azért keményebb tárgyaló az EU, mert neki van felhatalmazása arra, hogy egyes törvényekbe is beleszóljon, miközben az IMF-nek nincs. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az Európai Unión belüli hitelek esetében az EU is ad pénzt. Ez kisebb összeg ugyan, mint az IMF kölcsöne, de azért nagy pénz. És itt most mindenekelőtt a pénz számít. (...)
- Az is felmerült, hogy a Valutaalap esetleg kapjon szankcionálási lehetőséget...
- Igen, ez valóban része a diszkussziónak. Vannak olyan felvetések, hogy az IMF normákat szabhasson meg, hogy előírhassa, mekkora lehet a pénzáramlások nagysága, milyen határok között kell lennie a költségvetési eladósodásnak. Amennyiben egyes tagországok ezeket a szabályokat nem tartják be, akkor a Valutaalapnak lehetősége lenne a szankcionálásra is. Valahogy úgy kell elképzelni, mintha lényegében az EU gyakorlatát kopíroznák le világszinten. De ez természetesen csak egy felvetés, egy ötlet.
Az idei év amúgy sorsfordító lesz az IMF szempontjából is, nem véletlen, hogy az Egyesült Államok egyelőre hallgat IMF-ügyben. Washington 2012-ben átveszi a G20-ak vezetését, így most kiderülhet, hogy mire alkalmasak a különböző szervezetek, és mire nem.
- Mi szólhat az IMF mellett? Mi ennek a szervezetnek az ereje?
- Röviden annyi, hogy itt egyszerre van meg a pénz és a »best practice«. Az nem igaz, hogy a Valutaalap tévedhetetlen. Helyesebb, ha a nemzetközi gyakorlatokat és tapasztalatokat legjobban ismerő intézményekhez soroljuk, amelynek specialitása, hogy jogosítvánnyal is rendelkezik az országok által vállalt feladatok ellenőrzésére és értékelésére. A tévedhetetlenséggel kapcsolatban érdemes megnézni például, hogy mennyire tudta jól megbecsülni az IMF a magyar makrogazdasági környezet alakulását. Hát nagyjából ugyanúgy, mint a magyar kormány...”