A hajléktalanság kötődik a bevándorláshoz

„A legtöbb célországban a hajléktalanság kifejezetten erősen kötődik a szegényebb országokból történő bevándorláshoz. Különösen igaz ez Nyugat- és Észak-Európára, ahova az EU »emberek szabad mozgása« elve miatt könnyű kijutni, EU állampolgárként pedig számíthat rá az ember, hogy legrosszabb esetben is a helyiekkel egyenrangú szociális ellátásban részesül. A helyi szociális- és hajléktalan-segítő szervezetek tapasztalatai szerint azonban a szociális segély náluk sem elég ahhoz, hogy valaki stabilan meg tudjon élni belőle, mint ahogy az emberek túlnyomó része nem is emiatt érkezik, hanem munkaszerzés céljából. Viszont a kelet-európai bevándorlók nagy része nem beszéli a fogadó ország nyelvét, nem rendelkezik hasznosítható képzettségekkel, és nem számít rá, hogy a gazdasági válság miatt egy erős munkaerőpiaci versenybe fog csöppeni kvázi esélytelenül. Szintén gyakori, hogy bár a kivándolók itthon rendelkeztek valamiféle minimális egzisztenciával, magasabb jövedelem ígéretével hagyták hátra családjukat, és addig nem mernek hazamenni, amíg ezt nem teljesítik, akkor sem, ha ez teljesen sikertelen és odakint sokkal rosszabb körülmények között kell tengődniük.

Nyilván ez önerőből kiutazott embereket is rávesz, hogy olyan bandákhoz lépjenek be, mint amiről az origos cikk is szól. Itt a megoldás szerintem egyértelműen egy tanácsadó szolgálat lenne, proaktív kommunikációval. Nyilván nem lehet csodát tenni, ha valaki annyira okos, hogy bármiféle alap nélkül kiutazik valahova, mert ott majd kolbászból lesz a kerítés, azon nehéz segíteni. De ha lenne egy olyan információs központ, ahol elérhetőek lennének a fent leírt információk, ahol összegyűlhetne egy feketelista a csalókról és akár a sikertelen kiutazási stratégiákról, ahol előre tájékoztatnák az embereket mindazokról, amikről jelenleg a kinti hajléktalan-segítők tudnak, akkor már elég jól meg lehetne határozni a veszélyeztetett csoportokat, és munkásszállókon, hajléktalanszállókon, munkaügyi központokban, iskolákban faliújságokra elhelyezett plakátokkal, külföldi álláshirdetések közé berakott hirdetésekkel el lehetne érni, hogy legalább a kiutazni kívánó emberek egy része először gondoljon bele, kerülje el a necces szitukat és készüljön fel a szükséges dolgokkal.“