„Juhász mond valamit az öncenzúráról, meg a Lomniczi-ügyről, mire Pindroch visszakérdez, hogy mégis mi az öncenzúra abban, hogy kitakarták az m1 Híradójában az egykori főbíró fejét. És akkor itt egy kicsit megakad a beszélgetés, Juhász nem tudja, hogy jól hallotta-e, Pindroch pedig csak bambán vigyorog, mint aki azt hiszi, hogy most aztán bevitt egy erős gyomrost. Pedig csak meglendítette, mint aki ütni készül, aztán kapálózott picit a levegőben. És ha már, hát pofára is eset a lendülettől.
Én pedig arra várok, hogy mégis mikor szakadnak le az MTV stúdiólámpái. Mert hát sok mindent lehet mondani a közszolgálati tévében, de talán azt mégsem kéne, hogy csak úgy, mellékesen blőrözték ki Lomniczit a botrányos bejátszásban. Talán inkább küldhetnének egy köremailt a munkatársaknak, hogy ha ez az ügy élő adásban szóba kerül, akkor a műsorvezető süsse le a szemét, és motyogja azt, hogy elnézést, hülyék voltunk, elnézést hülyék voltunk. Egészen addig, amíg a meghívott vendégek fel nem adják, és nem kezdenek el másról beszélni.
A beszélgetés egyetlen tanulsága, hogy lehet, hogy mégiscsak érdemes lenne előrébb tolni Dopemant a millásoknak. Mert ő legalább nem szarozott volna, és úgy vág vissza, ahogy azt ilyen helyzetben illik: pár erőteljesebb baszdmeggal.”