Nem érdemes félni

„– Akkor mi a gond?

– Az, hogy ezeket a lapokat egy szűk elit olvassa. A többség az apolitikus TV2-ből és az RTL-ből tájékozódik. Na meg a közszolgálati tévéből, ahol egy – vélhetően – utasításba adott operatőri trükk elhiteti az emberekkel, hogy egy tüntetésen nem százezren vesznek részt, hanem hárman lézengenek.

– Ez a trükk megbukott, s a köztévé kínos magyarázkodásra kényszerült.

– E trükk meg is bukott meg nem is. Jelenleg is van másfél millió néző, akik kizárólag a két kereskedelmi és a közszolgálati tévé műsorait érik el, és egyébként sem aktív fogyasztói a közéleti híreknek. Ők nagyrészt elfogadják a köztévé magyarázatát, és továbbra is hisznek a köztévének. Egyébként a köztévé soha nem látott mélységbe süllyedt. Az agónia már rég elkezdődött, a mostani kormány viszont megadta a kegyelemdöfést. A köztévé nem látja el alapvető feladatát, jelesül azt, hogy elősegítse a párbeszédet a társadalomban. Az önállóan gondolkodó riportereket és szerkesztőket elküldték, akik megmaradtak, azok meggyőződéssel vagy félelemből kiszolgálják a kormánypárti érdekeket. A köztévé helyzete önmagában is bizonyítja, hogy baj van a sajtószabadsággal. Mellesleg az a kérdés is egyre inkább erősödhet bennünk, hogy szükség van-e Magyarországon drága pénzért fenntartott közszolgálati tévére. Képesek vagyunk-e ebből a helyzetből újjáépíteni a közszolgálatiságot? Kikkel? (...)

– A szavaitól nem jár át az ünnepi hangulat, mégis: retorziótól való félelem nélkül beszélhetünk a rendszer kínálta visszaélésekről.

– Nem is érdemes félni. Nyíltan beszélni és írni kell arról, ami elfogadhatatlan, és tüntetni ellene. A félelem nem segít rajtunk. A magam tapasztalata is egyelőre az, hogy ha hangos vagy, akkor békén hagynak.”