Nyílt levél a belügyminiszterhez

„Tisztelt Pintér Sándor!

Mint Ön is tudja, csak Borsod megyében több száz olyan közmunkás van, aki az Ön által ígért 47 ezer forintos bérét közel egy hónapja nem kapja meg. Ezek az emberek és a családjaik február közepe óta álláskeresési támogatásra már nem jogosultak. Helyette az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóságnál becsülettel elvégzett munkájukért heti 11 ezer 750 forint munkabért kellene kapniuk.

Tisztelt Belügyminiszter úr!

Mi is tudjuk, Ön is tudja: 47 ezer forintból nem lehet tisztességesen megélni. De vannak, akiknek 47 ezer forint a túlélést jelenti. Az Ön minisztériumában azt ígérték, hogy legkésőbb szerdáig kifizetik az elmaradt béreket. Hogy azoknak, akik a bérükért megdolgoztak, közelgő hosszú hétvégét ne éhgyomorral kelljen átvészelniük. A kormány szóvivője viszont úgy tudja, lesznek, akik csak a nemzeti ünnep után, a hónap végén jutnak a pénzükhöz.

Tisztelt Pintér Sándor!

Rendőrtábornokként, országos főkapitányként Ön egykor emberek tízezreiért viselt felelősséget. Ezért ha valakinek, Önnek tudnia kell, hogy egy vezető felelőssége nem csak a rá bízott emberek kötelességeinek betartatására, hanem a jogos járandóságaik időben történő kifizetésére is kiterjed. Biztos vagyok abban, hogy Ön és minisztertársai pontosan és időben megkapják munkájuk után járó bért. Ezek az emberek sem kérnek mást.

Tisztelt Belügyminiszter úr!

Tudtommal Ön továbbra is felelős vezetőként tekint magára. Feltételezem, hogy ennek szellemében vállalta el az állami közmunkaprogram lebonyolítását is. Ma mégis úgy áll, hogy azoknak, akik betartották a szavukat és becsülettel dolgoztak, nincsenek tartalékaik, nincsenek megtakarításaik, a villanyt »levágják«, a gázpalackot hetek óta nem tudják kicserélni, a gyerekeknek nem jut tanulóbérletre. Sőt, ha nem lesz bér, kenyérre sem. Ha pedig nem lesz kenyér, nem lesz elég egy rendőrszázadot kivezényelni Miskolcra.

Tisztelt Pintér Sándor!

Ebben a helyzetben Ön csak akkor jár el felelős vezetőként, ha napokon, sőt órákon belül világossá teszi: képes-e tartani a közmunkásoknak tett ígéretét, és ha késve is, de kifizetni őket, vagy sem.

Ha az előbbi eset áll fenn, akkor azonnali intézkedést és egy bocsánatkérést várok Öntől. Ha azonban az utóbbi, már csak egy felelős döntést. Bizonyára Ön is tudja, melyiket.

Tisztelettel:
Nyakó István,
országgyűlési képviselő”