Mégsem múlt volna el a kommunizmus?
„Miért pont egy SZDSZ-es pártpolitikus dossziéja tűnt el? Kik voltak olyan helyzetben, hogy eltüntethessék? Emlékezetes, hogy egy valamikori belügyminiszter kivételezett módon dossziék közelébe engedett valakit. Nem azok közül, akik történészi diplomával, kutatói gyakorlattal, szakmai elismertséggel rendelkeznek.
Nincs hír arról, hogy az akkor beengedett most Szalay Gábor dossziéját keresné.
Szalay Gábor iratcsomója valamiért nem érdekli az ügynökügyek buzgó kutatóit. Azokat, akik szeretnének »végre« tiszta képet nyerni a kommunizmus évtizedeinek sötét ügyeiről. És kétségtelen: Szalay Gábor aktája nem a kommunizmus évtizedeiben tűnt el. Hanem utána. A »demokrácia« beköszöntése után.
Egy »rendszerváltó« kéz hozzányúlhatott az aktához.
Mégsem múlt volna el a kommunizmus? Egy kézmozdulat erejéig visszatérhetett a múlt? Sajnos, ez már örökre feltáratlan marad. Ám vajon mára elmúlt-e a kommunizmus? Elmúlhat-e a kommunizmus szelektív memóriával? Valakik nem emlékeznek erre a csúcsbotrányra. Míg más részletekre feltűnő aprólékossággal emlékeznek.
Miért »felejtenek« ilyen félreérthetően? Komolyan vehető-e buzgalmuk?
Csak remélhetjük: nem feladatot hajtanak végre.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Nem voltak túl közlékenyek Magyar Péter képviselői a budapesti Városházán.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az ünnepekre fogalmazott meg ajánlásokat a színésznő.
Élesen bírálta a német kormánykoalíciót a volt osztrák kancellár. Nem kímélte a migrációs politikájukat sem.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
