Oligarchák és marslakók

„A Marslakók azonban nem csak egy a többi nézhetetlen és a kereskedelmi tévék termékeitől gyengébb minősséggel megkülönböztethető műsorszám. A Marslakók az egész Orbán-rendszer parafrázisa. A történet ugyanis egy szerkesztőségben játszódik, aminek a munkatársait brutálisan megfenyegetik gonosz maffiózók. Olyanok, akiknek a személyén keresztül – ahogy az egyik szereplő el is mondja – összekapcsolódik az alvilág és a közélet. A gonosz vállalkozó mélyépítéssel foglalkozik. Könnyű a dolga, hiszen amit csinál, az a mélyben van, lehetetlen ellenőrizni. Kiterjedt politikai kapcsolatrendszere van. Azt csinál, amit akar.

Kedves Olvasó! Nem ismerős ez a világ valahonnan?

Nekem nagyon. Most már értem, hogy a Marslakók licenszében miért szerepelt, hogy a »a Marslakók nem engedi, hogy a néző pontosan meghatározhassa, hol a határ a dokumentum és a fikció között«. Magyarországon ugyanis tényleg zsarolják az újságírókat. Magyarország tényleg az ilyen maffiózók hálójába került. És ezt azok is így látják, akik a kormányon belül küzdöttek ellenük.

Már csak azt kellene helyretenni, hogy az újságírókat megfélemlítő MTVA, miért ad évi 2 milliárdot egy olyan szappanoperára, amelyben újságírókat félemlítenek meg? Azért, hogy azt a látszatot keltsék, hogy Magyarországon minden rendben, ezek a rémségek csak fikciók? Vagy visszatért a Kádár-korszak kettős beszéde, a készítők túljártak az agyatlan cenzorok eszén és »művészeti« üzenetbe csomagolták a politikait? Vagy mind a kettő igaz, a cenzorok csak játsszák a hülyét, de voltaképp nagyon is okosan a fikciós gőzkieresztéssel legitimálják a hatalmukat?”