„Mégis, a magától értetődő érvekkel szemben arra jutottam, hogy bár elegánsabb és kellemesebb a Jobbikról vitázni, mint velük, ha a karantén a Jobbik ignorálását jelenti, akkor tévút. Amíg ugyanis a Fideszes politikusok a Jobbik támogatásában bíznak, az LMP-sek pedig elképzelhetőnek tartják a „technikai koalíciót” és közös indítványai vannak a szélsőjobboldali párttal, addig lássuk be, nem beszélhetünk karanténról. Márpedig ezek a hazai adottságok, tehát fel kell tennünk a kérdést: eredményes volt-e az eddigi hozzáállás a magyar szélsőjobbhoz. Szerintem nem, és ebből következik, hogy:
1. Szóba kell állni a Jobbikkal, mert a karantén nem működik. Evidencia, hogy a Jobbiknak saját nyilvánossága van, sőt, a párt tudatosan neveli elitjét, ha ez a szó túlzásnak is tűnik ebben a kontextusban. Nem a kilencvenes években élünk, ma már nem csak a közszolgálati média és az országos napilapok publicisztikái döntik el, mi formálja a közbeszédet. Miközben egyik oldalról a hallgatás stratégiájában bíznak, a másik oldalon a szélsőjobboldaliak nem csak saját táborukhoz, hanem helyi fórumaikon a teljes magyar társadalomhoz beszélnek.
2. Vitatkozni kell a Jobbikkal, nem is elsősorban a jelenlegi, hanem a jövő Magyarországa miatt. A kutatások tanulsága szerint a Jobbik valódi népszerűségre nem elsősorban az össztársadalmon belül, hanem a 35 év alattiak körében tett szert. A felszín alatt zajló folyamatok arra figyelmeztetnek, hogy a szélsőjobboldali eszmék népszerűsége nem csökkenni, hanem nőni fog a következő években.
3. Fel kell lépni a Jobbikkal szemben, mert az ígért két pofon elmaradt. Bár elsősorban a demokratikus ellenzéki szereplők felelősségének oldaláról igyekszem megközelíteni a kérdést, de ki kell mondani: a szélsőjobb szellem kiengedése a palackból nagyrészt a Fidesz felelőssége. Ellenzékben képtelen volt szélsőjobbra zárni, kormányon képtelen határozottan a Jobbikkal szemben fellépni, sőt, a jobbikos programpontok rendre visszaköszönnek a kormány politikájában. Pedig a Fidesz felelőssége nem egy a sok közül, hanem a legjelentősebb: nélkülük a pártok közös fellépése eredménytelen tett, velük együtt viszont a demokratikus közélet sarokkövévé válhatna. Ne legyünk naivak: a Fidesz hallgatása mögött a kormánypárt rosszul felfogott kalkulációja áll: a régi szocialista bástyákon aratott egyéni Fidesz-győzelemhez szükség volt a Jobbikra, mint harmadik erőre. Így és ezért hangozhat el Orbán szájából, hogy partnerként számított a Jobbikra, miközben nincsen az a szakpolitikai kérdés, amiben egy szélsőjobboldali párt támogatását kérnie szabadna egy demokrata miniszterelnöknek.”