A tyúk és a kakas

„Az önállóság lehetőségét nem feladva kell a pártversenyben a szövetségek lehetőségét nézni. Figyelemmel lenni arra, hogy minél kisebb politikai áldozattal járjon a későbbi kiválás, vagy az összeborulás kudarca. Ebben az esetben sem a merev különállás, sem a koalíció feltétlen megkötése nem megoldás, és ennek megfelelően cselekszik az LMP is. Az eddigi kommunikáció is előkészíti a 2014-es összefogást, amennyiben szükséges. Az előző kormányok hibáit határozottan elveti a legkisebb parlamenti párt, viszont az aktuális »közellenség« legyőzése érdekében hajlandóak együttműködni, ezt mutatja Karácsony Gergely ellenzéki nagykoalíció ötlete, illetve az Ellenzéki Kerekasztal szervezése. Egy közös ellenségkép megnevezése – jelenesetben a kormány – olyan történelmi áldozattal járhat, ami megengedheti, hogy a tyúk elessen, és beadja a derekát a koalícióra. Ilyen történelmi tettet hajtott végre Torgyán József FKgP-je is az 1998-as visszalépésekkel, azonban az egy tábor egy zászlót kívánt meg, így az egymástól eltérő karakterekből is csak egy maradhatott meg.

A tanulság talán az lehet, hogy óvakodva kell az effajta történelmi döntéseket meghozni. Óvakodni kell az egyenlőtlen szövetségtől, ehhez pedig magának a szövetségnek a pótolhatatlansága szükséges. Bármikor felfüggesztheti az együttműködést, és ez zsarolási potenciált jelent. Ha a szövetkezés kormányváltást is jelentene, akkor pedig biztosan elindulna a belső hatalmi harc.

Az LMP problémája – meglátásom szerint – hasonlít a korábbi parlamenti kispártok problémájára, bár még egyelőre parlamenti ciklus közepén nem olyan releváns.”