Ez nem ilyen egyszerű

„Nem, nem, ez nem ilyen egyszerű. De ha már rákérdeztél, akkor kezdjük az elejétől: vissza kell menjünk az időben úgy három és fél évet, amikor lejáróban volt a londoni szerződésem és meg kellett fontolni a hosszabbítás vs. Bp-re költözés alternatívákat. Előbbi mellett szólt nagyon erősen a munkahely színvonala, míg utóbbi mellett a család, hogy lenne egy nagymama, aki segít a gyerekkel, na meg az, hogy az asszony nagyon haza akart jönni. (Valami homályos tudat alatti szinten talán az is, hogy amikor elmentem nyolc évvel korábban, akkor úgy gondoltam, hogy végül persze visszatérek Bp-re.) Ekkor már lehetett tudni, hogy Orbán kormány lesz hamarosan, ami fölösleges és idegesítő koronaúsztatásokat vetített előre, de alapvetően én úgy gondoltam, hogy emelett egy kompetens gazdaságpolitika lesz, vagyis el lehet lenni egész jól. Persze segítette, hogy így gondoljam, hogy addig rendszeres olvasója voltam az Ufinak, majd a Reakciónak, amikkel ha nem is értettem egyet, mégis egy olyan libkonzi jobboldal képét vetítették fel, ami akár Ny-Európában is megállná a helyét. És én elhittem, hogy valami ilyen lett a magyar jobboldal. Hittem mert látszólag bennfentesek voltak az írók, Navracsiccsal és más Fidesz-vezetőkkel kvaterkáztak, így tudniuk kellett miről beszélnek azok privátban. (Még voltak naiv pillanataim, amikor főszerk uraddal klasszikus vitát kezdeményeztem privátban a tandíj hasznáról, mert elhittem, hogy ő is elvi alapon van ellene, amit nem értettem. Ma már értem, hogy nem így volt, meg persze az is segített kinyitni a szememet, hogy Turul egyre nevetségesebb indokokkal bújt ki a válaszadás kényszere alól.)  Hittem a libkonzi dologban, mert belefért a(z akkori) világképembe, kiröhögtem a Debreczeni idézetekkel a kezükben sápítozó családtagokat, és végül mindent összevetve úgy döntöttem, hogy beelvágok.

Fast forward három év és túl vagyok néhány igen kellemetlen meglepetésen. Hogy le akarták nyúlni a nyugdíjmegtakarításomat, pofátlanul hazudva a szemembe. Hogy az NKTH megszüntetésével évekre kivéreztették a magyar tudományt - jól menő laborok szűntek meg, KKV-k rúgták ki tömegével a dolgozóikat. Hogy az egyetemi megvonások miatt az ösztöndíjam lejárta után, az egyetem nem tudott olyan pozíciót biztosítani, ami előzőleg meg lett ígérve (mert nincs miből kigazdálkodni a különbözetet), így a pesti átlagfizetésnél _kevesebbet_ viszek haza (miközben egy elég menő amerikai helyen doktoriztam, és úgy hagytam ott az angol állásomat, hogy eljövetelkor saját eredményeim alapján, saját ötletre nyertem félmillió font BBSRCs grantet) és még ebből is elvontak néhány ezret a csodálatos adópolitika miatt (a cafeteriáról nem is szólva). Hogy az iskola, amit kinéztünk a gyerekeknek lehet be kell csukja a kapuit, mert a fenntartó egyetem nem tudja finaszírozni a rezsit. Hogy naponta előkerül egy fideszes csinovnyik, aki pofátlanul belehazudik a pofámba. És miközben az ELTE-től 2.7 milliárdot vonnak el, és hatalmas sikerként van eladva, hogy az OTKA 2.5 milliárddal kap többet (ezzel még persze messze nincs befoltozva az NKTH-s lyuk), arról olvasgathatok, hogy költségvetései tízmilliárdból DVSC stadion épül, ugyanennyiből »bitang jó« Fradi stadion és »tuti egyes«, hogy 36 milliárdból új Puskás stadion lesz. És én meg azt gondolom, hogy mi a qrva élet, basszameg, nem erről volt szó. Milyen prioritások vannak itt? Nem arról volt szó, hogy plussz munkákat kell folyton elvállalnom, hogy kijöjjünk két gyerekkel a hó végén (ha ragaszkodom az eredeti kutatói munkámhoz), nem arról volt szó, hogy doktorival rendelkező barátaim gyerekestül és családostul lépnek le az országból, mert Orbán tönkretette az egzisztenciájukat. Valamit elszámoltam és én is keresem, mi is volt az.

És az egyik (bár kétségtelen, hogy nem egyetlen), ami miatt elszámoltam magam az a közben mandinerré vedlett társaság által kialakított »cool jobboldal« kép volt, amiről mára kiderült, hogy totálisan fals volt. Ami két lehetőséget vet fel: a.) hiába voltak bejáratosak a fideszes szalonokba, ezek a srácok annyira balfaszok, hogy nem vették észre, mennyire inkompetens és kapzsi bagázs készül hatalomba, vagy b.) pontosan látták, de nem érdekelte őket, mert a gyors és biztos pénzszerzés lebegett a szemük előtt, amit fontosabbnak tartottak, mint figyelmeztetni a nagyérdeműt, hogy helló, csak óvatosan. Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy ezek az emberek alkalmatlanok a »véleményformálói« szerepkörre, de az első még bocsánatos lenne. Viszont ahogy jöttek a revelációk a mandineres bloggerek KIM-es és önkormányzatis középvezetői státuszáról, az orbánviktoros honlapról és hasonló »véletlenekről«, ahogy egyre kínosabb kormányzati marhaságok mellett kezdtek kiállni (lásd Postafon), ahogy egyre gyávábbak lettek (pl. még mindig nem sikerült leírni, Schmittről, amit még a Jobbklikk is egyértelműnek vélt) úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a b.)-ről van itt szó, nem kicsit, hanem nagyon. Én pedig ezt nem tudom és nem is akarom lenyelni. 

Ez az, ami csak és kizárólag megvetést érdemel (tőlem biztosan). S ugyanúgy, ahogy nyugaton a szar áruval visszamész az üzletbe, és leüvöltöd az eladó fejét, leírod minden termékismertetőbe, hogy ez egy totális csődtömeg, úgy én itt írom le, hogy a mandiner azon szerzői, akik nyilvánvalóan megjátszották csak a meggyőződéses libkonzi vonalat, valójában pedig harmadosztájlyú apparatcsikok, alkalmatalnok az újságírói pályára. Mert nekem a fentiek alapján ez lett a véleményem. Persze tudom, hogy ahogy ma Mo-n hiábavaló az OEP-nél reklamálni, ha bunkó a hivatalnok, vagy a BKV-nál, ha paraszt az ellenőr, ugyanúgy itt és most ennek sincs sok értelme, de jól esik, mert abban az idealizált világban, ahol élni szeretnék ez lenne a magától értendő.”