Miénk itt a tér?

„Konszolidáció. Annak az időszaka következik mostantól állítólag, ami valami olyasmit jelenthet, ha jól olvasom a kormányközeli szájak mozgását, hogy a tenyérbe mászó stílus és mellébeszélés nem feltétlenül lesz előírás még értelmes döntések kommunikálásánál is. Plusz nem borzolják majd az ország népének (ezt mondjuk kevésbé érdekli) és a világ közvéleményének (ezt túlzottan is) idegrendszerét olyan unortodoxiákkal (ejtsd: új, sehol a világon eddig nem alkalmazott eljárás, amit a világon azért nem alkalmaznak sehol, mert teljesen értelmetlen, hasznot senki, még előterjesztője számára sem hajt), mint mondjuk adónemek kétharmadba betonozása. Arra mondjuk még érdemes lesz odafigyelnünk, vajon befut-e a regisztrációs »cenzus« ötlete, már hogy csak azok szavazhassanak, akik jóval előtte jelezték ebbéli szándékukat (méretes nemzetközi demokráciaféltő hisztit borítékolhatunk erre az esetre is), de sok ilyen borzongatós téma idénre valóban nem maradt már, miért ne jönne hát a konszolidáció?(...)

Az ellenzéki tömegek részvételében ráadásul nem lenne semmi törvénysértő. Ahogy a fideszes térfoglalásban (szó szerint értendő) sincs.

A kisstílűség, a kicsinyesség ugyanis nem jogi kategória. De a böjtje megvan. Persze nem azért nem kell kicsinyesnek lenni, mert ilyen-olyan következményekkel járhat. Hanem mert csak. Mert nem szép dolog.

Itt lenne hát az ideje visszavonni a területfoglalások felesleges részét. Praktikus szempontból azért, hogy mindenki a saját közegében, biztonságosan, békében gyülekezhessen (jobb a békesség, igen).”