„Ha egy cseh európai uniós biztos hazája érdekei ellen szavazott volna egy EU-testületben, alighanem hazaárulónak tartanák Prágában. Nehéz elképzelni, hogy akár francia, német, brit vagy olasz politikus hazája ellen voksolhatott volna. De nem is várják el az uniós testületek a hazaárulást. (...)
Elemi törvényszerűség, hogy ember nem lép fel hozzátartozói ellen. Még akkor sem, ha titokban nem ért egyet hozzátartozójával, ha tudja, hogy adott esetben a kívülállóknak van igazuk. Nem árulja el családját. És hazáját sem. (...)
Vélhető, hogy maguk az idegen EU-biztosok is megvetik a hazaáruló politikust, még akkor is, ha besöprik szavazatát. Netán vállon veregetik. Bár valószínűleg a vállon veregetés elmarad. A hazaárulás tudniillik ízléstelen is. (...)
Az uniós hazaárulót most fel is jelentették államában: hazaárulásért. Noha tette jogilag valószínűleg határeset, jelen helyzetben képtelenségnek tűnik, hogy egy tagállamban egy uniós biztost a bíróság elítéljen. Az erkölcsi hazaárulás azonban egyértelmű.”