Választási matematika haladóknak

„Éppen az a legnagyobb baj, hogy a magyar választási rendszer nem felel meg ezeknek a kritériumoknak és éppen ezért nem nevezhető demokratikusnak. Tisztában vagyok azzal, hogy ezek súlyos szavak. Ilyet az ember csak akkor mond, ha tudja is bizonyítani az állítását. (...)

Az egyéni választókerületek kijelölésekor a Fidesz a gerrymandering klasszikus eszközeit alkalmazta, amiket több mint kétszáz éve ismer a történelem. Ennek alapvetően többféle technikája van, ezek közül kettő releváns számunkra: (1) a saját szavazatok súlyának növelése azáltal, hogy a biztosnak számító saját körzetekben kevés szavazó legyen, (2) az ellenfél szavazatinak »elpazarlása« azoknak a választókerületeknek a felnagyításával, amelyeket úgy is az ellenfél nyerne. Hogy valóban ez történt, az világosan látszik abból, hogy az új választókerületi beosztásban annál kisebb egy választókerület, minél jobban szerepelt ott a Fidesz a 2010-es választáson.

Ezt onnan tudjuk, hogy a Haza és Haladás Alapítvány vette a fáradtságot és megnézte, hogy a csaknem 12 ezer szavazókör korábbi választási eredményei milyen eredményt adnak ki az új választókerületi beosztásban. Bár voltak, akik a HAHA bizonyos kijelentéseit kétségbe vonták, azt azonban senki nem kérdőjelezte meg, hogy a számításaik alapjául szolgáló adatbázis hiteles. (...) A számítások eredménye világos. A Fidesz akkor is megszerezheti a legtöbb mandátumot, ha nem rá szavaznak a legtöbben. Lehet-e demokratikusnak tekinteni egy választási rendszert, ahol a fideszes szavazók szavazat többet ér, mint az ellenzékieké? Szerintem nem.”