Nyílt válasz Heindl Péternek

„Azt írod: »Gyurcsány vált az emblematikus figurájává« a magyar progresszió vereségébe torkolló folyamatának. Persze, hisz ő volt a miniszterelnök, és ő volt a Fidesz karaktergyilkos hatalmi kampányának első számú célpontja. De azért is, mert azok a szocialista és – fájdalom – egyes egykori szabad demokrata politikusok, akik önmagukat semmiért nem tekintik felelősnek, a Fidesszel együtt zengik, hogy »Gyurcsány a hibás«. Persze, hibás ő is, mint mi valamennyien. Hibás, ha tévesen választott meg súlypontokat, ha ott engedett, ahol nem lett volna szabad, és ott volt merev, ahol nem kellett volna. És legalább annyira hibásak voltak a reformokkal szembehelyezkedő szocialista, illetve a koalíciót mindig is elhagyni készülő SZDSZ-es politikusok. Hibásak voltak, akik őt hagyták cserben, és hibázott ő, amikor azokat engedte el magától, akikre leginkább számíthatott. Miniszterelnökként volt részese annak a szörnyű hibának, hogy szocialista és szabad demokrata vezetők nem észlelték időben, nem állították meg a vészes egyensúlyvesztést 2005-06-ban, aminek következményeit mindmáig nem heverte ki az ország. De az az állításod, hogy »Gyurcsány Ferenc tipikus példája annak a politikusnak, aki nem egyszerűen csak mást hirdet, mint amit csinál, de nem is hajlandó szembenézni az ezért viselt felelősségével«, egészen biztosan téves. Épp a szavak és tettek összhangjának helyreállításáról szólt az őszödi beszéd. Mi több, ő az egyetlen az egykori szocialista-szabaddemokrata koalíció vezető politikusai közül, aki újra meg újra nyilvánosan beszél a maga felelősségéről, aki szembenézett azzal, és levonta ebből a maga következtetését. (Ami nem feltétlenül azonos mások következtetésével.) Te tudsz mást?

Ez a szembenézés az, ami az ő esetében esélyt ad arra, hogy ne ismételje meg a korábbi hibákat. Ezért gondolom, hogy lehet, és érdemes vele szövetkezni azokra a feladatokra, amelyeket liberálisként fontosnak tartunk. Péter, klubba oda járunk, ahol jól érezzük magunkat, de pártban azokkal szövetkezünk, akikkel nemcsak egyetértünk az alapkérdésekben, de akikkel szövetkezve esélyt is látunk törekvéseink valóra váltására. Gyurcsánnyal és az MSZP-ből vele együtt kiváltakkal szövetkezve, minél több egykori szabad demokratát e szövetségbe híva én látok ilyen esélyt. Önálló liberális párt, amelynek esélye is lenne rá, hogy bejusson az Országgyűlésbe, ma nincs, miközben már a ciklus feléhez közeledünk. Amondó vagyok, érdemes még egyszer átgondolnod, nem a Demokratikus Koalícióban van-e cselekvési terünk nekünk, magyar liberálisoknak. Elvégre cselekednünk kell, amikor az a tét, hogy évtizedekre nyakunkon marad-e az Orbán-rendszer, vagy összefogva visszaszerezzük a szabadságot, amelytől megint megfosztották a magyar népet.”