A különbség neve: Orbán Viktor

„Naponta halljuk a fideszes és Fidesz-párti érvelést, most éppen a Nemzeti Bankról szóló törvény miatt. Hogy minden, amit tesznek, gyakorlat valahol Európában, hogy minden törvényük mása megvan valahol Európában. Hogy az Európai Unió 15 kifogásából »13 és felet« »beépítettek« a jegybanktörvényükbe. Illetve, hogy miért baj az, ha a miniszterelnök saját kinevezettjeivel akarja kibővíteni a Monetáris Tanácsot és saját hatáskörébe akarja vonni az alelnökök kinevezését, köztük egy új, harmadik alelnökét? Hiszen a szocialisták is ehhez az eszközhöz nyúltak, amikor Járai Zsigmondot akarták jó útra téríteni. Mi a különbség?

Nem érdemes bonyolult vitába kezdeni velük, sem nekünk, sem Európának. Mert minden ilyen érvükre egyetlen válasz van: Orbán Viktor. Ő a különbség.

Ma már minden tekintélyes és kevésbé nagy nevű nyugati sajtótermék több-kevesebb pontossággal, de a lényeget tökéletesen értve fel tudja sorolni Orbán összes olyan intézkedését, amellyel kivégezte a magyar demokráciát. Aki rendszeresen olvassa kiemelt híreinket és hírösszefoglalóinkat, már álmából ébredve fel tudja mondani ezt a sort. Tette ezt úgy, hogy látszólag betartotta a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság alapvető szabályait – a törvényeket a parlament hozza, és a végrehajtó hatalom alá van vetve a népképviselet által alkotott törvényeknek. Orbán azonban a maga cinikus módján kiforgatott és kihasznált mindent, elvet, normát és gyakorlatot, amit a nyugati világ hosszú évszázadok alatt kiizzadt magából a polgárok »jó élete« érdekében. A Fideszt, előrelátóan, már régen átformálta vezérfüggő akarat és vélemény nélküli végrehajtógépezetté. Így a »népképviselet« ma az orbáni akarat képviseletének feladatát látja el. Orbán törvényei Orbán torz elképzeléseit védik hatalomról, országról, népről, és nem a polgárokat védik az eltorzult hatalmi akarat megnyilvánulásaitól. Ez ma már mindenki számára világos, nemcsak itthon, hanem a világban is. Orbán hívei is pontosan tudják, más kérdés, hogy ők helyeslik, legalábbis támogatják.

Ezért nem vethető össze semmilyen mai nyugati és korábbi demokratikus magyarországi gyakorlattal az, ami a Fidesz-uralom alatt történik. Európa nehezen értette ezt meg – nem csoda, Magyarország is. Kopits György a The Wall Street Journal Europe-ban még ma is azt írja: »Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök négy új tag kinevezésével próbálta befolyásolni a monetáris tanácsot. Mint kiderült, e tagok többsége a szakmai belátás alapján cselekedett, figyelmen kívül hagyva a kormány óhajait.« Kopits György valószínűleg egy dolgot felejtett el: hogy a négy új tag kinevezését akkor nem az a vágy indokolta, hogy a kormány óhajának legyenek szolgai végrehajtói a Monetáris Tanácsban, hanem az, hogy az akkori, közismerten Fidesz-elkötelezett jegybankelnöknek (1) – aki súlyos szakmai bírálatok özönét kapta jegybankelnöki pályafutása során – legyen ellensúlya a Monetáris Tanácsban. És a szakmaiság volt az ellensúly, ezt nemcsak a négy új tag működése, hanem kiválasztása is bizonyította. A világ már akkor sem Gyurcsány Ferenc, hanem Orbán Viktor körül forgott. És Orbán módszerei már akkor, 2005-ben is pontosan ugyanazok voltak, mint ma: benyomulni minden megszerezhető pozícióba, és elgáncsolni mindent és mindenkit, aki ellenfél vagy ellenerő lehet. Csak éppen az államhatalom meg a kétharmados parlamenti szavazógépezet kínálta eszközök még nem voltak a kezében. Orbán személyiségét és ennek megfelelő hatalomgyakorlását csak most kezdi megérteni a világ.”