– Anyu! Nem megyek külföldre dolgozni!!

„Én az elmúlt hét hónapot töltöttem Írországban, élményeim nagyja innen van. Én is elkövettem az alapvető hibákat, amiket minden küldöldre költöző elkövet, ha bevallja ha nem.

1. azt gondoltam egyszerűbb lesz mint itthon,
2. izgalmasnak és pezsgőnek láttam ami rám vár,
3. azt hittem kezdhetem új lappal.

Ezek egyike sem igaz sajnos, mert ott sem egyszerűbb. Aránylag hamar talál az ember magának munkát, főleg ha elvonatkoztat attól, hogy milyen végzettsége van. Szakmában elhelyezkedni lényegében lehetetlen, hacsak nem felszolgáló vagy. (Az orvosok esete ebben az esetben nem releváns, mert őket cégek szervezik ki, tehát ők nem a jellemző fiatal kivándorló esetei.) Gyakorlatilag csak az alja munkákat kaphatja meg a külföldi, ahol sokszor a feltételek és a körülmények kb harmadik világ beliek. A fizetés természetesen tényleg elég jó, példát említve az "aranykapus cég" átlag fizetése 1500 euro. amit gyakran elfelejtenek, hogy ezt nem forintra kell átszámolni hanem ottani értékén kell kezelni. Ez ott egyébként egy kényelmes életet enged meg az embernek. Nem gazdagot, de nyugalmasat, ami az itthoni állapotokhoz képes a csúcs. Nem kell aggódni a holnapért. HA VAN MUNKA! Na és itt van az a bizonyos kutya elásva. Illetve egy kisebb falka. Mert ma már munkát kapni odakint szinte lehetetlen. Egy nem jó munkára is sorban állnak, nem csak bevándorlók. Írországban a szociális juttatásokat is felülvizsgálják és lehetőleg mindenkit visszaküldenek dolgozni. Az íreket elsősorban. Ami azt jelenti, hogy egy most nyitó üzletbe már csak és kizárólag íreket vesznek fel - ami szerintem teljesen normális, csak a mi szempontunkból hátrány. Akkor is ha jobban dolgozunk, többet, sikeresebben, akkor sem kapjuk meg az állást. Anélkül pedig lényegében lehetetlen megélni. (Én 150 önéletrajzot adtam be míg végül egy interjúra bejutottam, ahol szintén három ír fiatalt vettek fel. Nem is titkolták az okát...)”