„narancs.hu: Számos közéleti szereplőt sújtanak botrányok. Ön szerint vannak még hiteles figurák?
GC: Mivel ma már oly sok forrásból és médiumból lehet informálódni, az emberek rájönnek, hogy az összes képviselőjelöltnek vagy elnökjelöltnek van valami takargatnivalója. Mindenki szívott füves cigit vagy vezetett részegen. Úgy látom, előbb-utóbb eljutunk oda, amikor a válasz az lesz: »Na és akkor mi van?!« Azt a hiedelemrendszerünket sem vetkeztük még le, hogy ami nyomtatásban megjelenik, annak kell, hogy legyen legalább valamennyi igazságértéke. Tudom, mert én is ebben nőttem fel. Márpedig ez nem feltétlenül van így. Szerintem el kell jutnunk oda, hogy ezek a pletykák és rágalmazások egyre kevésbé legyenek a politikából kirekesztő tényezők. Akkor végre áttérhetünk a lényegi kérdésekre. Ha feddhetetlen embert keresünk, nem lesz kit megválasztani.
narancs.hu: Filmje a politikai élet cinikus látlelete.
GC: Ha cinizmust lehet kiolvasni a filmből, az azért van, mert amikor feltartottuk a tükrünket a valóság előtt, ezt láttuk benne. Én mindössze érdekes ötletnek találtam, hogy a jó barátod és az ellenséged összefog és konspirál, hogy kigolyózzanak a mezőnyből. Elsősorban nem politikai filmnek tartom A hatalom árnyékábant, hanem moralitásdrámának. Nem csupán kormányzásról, hanem hatalmi vágyról és önhittségről szól.
narancs.hu: A versenytárs befeketítésének gyakorlata ön szerint rendben van?
GC: Nem mai keletű a dolog. Thomas Jefferson és John Adams is elég rémes dolgokat vágtak egymás fejéhez az 1800-as elnökválasztási versenyben. Nemrég áttanulmányoztam az 1960-as demokrata párti elnökjelölti harcot, ami John F. Kennedy és Hubert Humphrey között folyt. Olyan, mintha csak ma történne! Egyébként képzeljük csak el, milyen lenne, ha az Oscar-szezonban is lehúzós ellenreklámok mennének a tévében! Ha engem fúrnának, biztos a Batman és Robinból vágnának be egy képsort!”