Nevem a listán

„Ott látom a nevem a tiltakozók listáján. Nem szokatlan dolog ez, az utóbbi években időnként megesik velem. Most azonban úgy került a nevem oda, hogy nem írtam alá a tiltakozást. Nemcsak én, a többiek sem, akiknek szintén ott a nevük a tiltakozólistán. Ez ugyanis nem valódi lista és nem valódi tiltakozás. A Mandiner című jobboldali honlap ugrat bennünket, »balliberálisként« számon tartott aláírókat egy általa írott fiktív tiltakozással »Tamás Aladárné jogaiért«, amit az emberi jogok napjára időzítettek. A Mandiner ezzel azt üzeni, hogy lám-lám, a gyakori tiltakozók most nem tiltakoznak, holott »a demokráciával és az európai elvekkel, az alapvető emberi jogokkal« került szembe Szlovákia, amikor megfosztotta szlovák állampolgárságától Boldoghy Olivér színművészt, Tamás Aladárné kilencvenkilenc éves nyugdíjas tanítónőt és még néhány dél-szlovákiai magyart, akik kérték és megkapták a magyar állampolgárságot. (...)

A kettős állampolgárság nem »alapvető emberi jog « , nem  »európai elv«, miként azt a Fidesz és a Mandiner állítja. A szabad identitásválasztás igen, az anyanyelv használata, a hozzáférés az anyanyelvi oktatáshoz, kultúrához igen. A Mečiar-, majd a Fico-kormány szlovák nyelvtörvénye alapvető emberi jogokat sért, azzal szemben egységesen lépnek fel a szlovákiai magyarok és a magyarországi politikai erők, teljesen indokoltan. (Az európai intézmények egyértelmű támogatását még ebben az ügyben sem sikerült megkapni.) A kettős állampolgárság nem ilyen jog, a kisebbségben élő magyarok és a magyar állam közötti közjogi kapcsolat - amelyre annyira büszke Orbán, Kövér és Semjén - nem számíthat semmiféle nemzetközi védelemre, ilyesmit nem ismernek el az európai intézmények. Orbánék ezt jól tudva építik ki a kisebbségben élő magyarokat közjogi értelemben a magyar államhoz kötő intézményrendszert, gerjesztenek ezzel konfliktust a szomszéd országokkal, azok többségi népességével. Ennek következményeit szenvedi el Tamás Aladárné.”