„Ugyanakkor a monetáris tanács, vagyis az »alapkamatdöntő« testület két taggal azonnal bővülhet, és egy újabb alelnök is kinevezhető – mindez pedig a jegybank véleményének kikérése nélkül is »lemenedzselhető« folyamat lesz. Utóbbi aggodalomra adhat okot. Miután szakmailag túl sok indoka nincs a testület bővítésének, sajnos a politikai motiváció érzésétől aligha bírunk szabadulni. Tiszta sor, hogy a kormány nem kíván együtt dolgozni Simor András jegybankelnökkel – offshore ügye miatt. Bár utóbbi felettébb erőltetettnek tűnik akkor, amikor éppen a hatályban lévő kabinet – egyszeri, csökkentett adófizetés terhe mellett – legalizálta a magánszemélyek, cégek vagy offshore vállalkozások által külföldről hazahozott vagyonokat. Más kérdés, hogy a becslések szerint több milliárd eurónyi külföldön »pihentetett« pénz nem akar visszaáramolni. Sőt például Magyarország – más uniós országokkal összevetve – dobogós helyen áll az Ausztriában elhelyezett bankbetétek összértékét tekintve.
Ráadásul az MNB nem pusztán Simor Andrásból áll! A jegybank szakértői stábjának jelentős részét ugyanis éppen Járai Zsigmond korábbi elnök vitte a központi bank épületébe. Mellesleg a jegybanki szakértők nagy pontossággal lövik be a gazdasági folyamatokat. Továbbá a jelenlegi elnök mandátuma 2013 márciusáig szól, azaz hátravan még belőle bruttó egy év. Ha Simort eddig nem sikerült távozásra késztetni, a vizsgálóbizottságosdik előbb-utóbb kontraproduktívvá válnak.
Idetartozik még az is, hogy a jegybank munkájának befolyásolására irányuló kormányzati törekvések sem jöttek nagyon össze – pedig úgynevezett jobboldali közgazdászok kerültek a monetáris tanácsba. A jegybanki alapkamat nemhogy csökkent volna, hanem nőtt, és valószínűleg tovább emelkedik. És ez így van rendjén. Ha ugyanis a piaci folyamatok ezt követelik, akkor ne a mandátumjelölő szervezet »rendelkezzen« a háttérben, hanem az illetékes jegybankár döntsön – szakmai tapasztalatának birtokában, már ha van.”