„A Fidesz és az MSZP kölcsönösen belehajszolta magát abba a helyzetbe, amelyben egyikük sem mer hozzányúlni a költségvetés jóléti kiadásaihoz, noha mindketten tudják, hogy azok fedezetét a magyar gazdaság fizikailag képtelen megtermelni, így azok az állam folyamatos eladósodásával járnak.
A Fidesz 2002-ben a gázárak emelésével riogatta az MSZP szavazókat, mire az MSZP meg is ígérte, hogy nem emeli a gázárakat. A 2006-os választás után a reformok kimerültek a vállalkozások további izélgetésében, majd a szociális népszavazás után Gyurcsány csak úgynevezett bársonyos reformokra lett volna hajlandó, s a Fidesz egész néhány héttel ezelőttig is azt sulykolta, nincs szükség megszorításokra.
De igen, megszorításokra, azaz az állam kiadási determinációinak szigorú felülvizsgálatára és jelentős csökkentésére szükség van. Szükség van továbbá arra, hogy az állam a jótéteményeiből csak a rászorultsági elv alapján részeltesse polgárait, de megkövetelje, hogy akik használják a szolgáltatásait, azok közvetlenül is járuljanak hozzá a költségeihez. Ez azt jelenti, hogy az egészségügy finanszírozásába be kell engedni a magántőkét, akármit mond is Éger István. És azt is jelenti, hogy aki a felsőoktatásban versenyképes tudást szerez, az fizesse meg ennek az árát, ahogy az bárhol máshol teljesen természetes.
Javaslatunk tehát az, hogy az államot mentesíteni kell minden olyan kiadás alól, amely nem a megszorítva értelmezett állami funkciókhoz köthető. Ezek a funkciók: a rendfenntartás, az igazságszolgáltatás, a honvédelem, gazdasági szempontból pedig azoknak az infrastrukturális beruházásoknak a végrehajtása, amelyek nélkülözhetetlenek a gazdaság működőképessége szempontjából, de amelyek megvalósítása magánberuházóktól nem várható el.
Minden más funkcióra fordított kiadást az államnak egy körülbelül négyéves periódus alatt előre meghirdetett, ezért kiszámítható módon nullára kell csökkentenie. Csak így érhető el, hogy a gazdaságban rejlő fejlődési potenciál valóban felszabaduljon!”