Nagyobb a füstje

„Magyarországon az elmúlt huszonkét évben nem kétpártrendszer működött, nem alakultak ki stabil pártszínezetű egyéni választókerületek. A hitelességi válságok és a társadalom eltérő dinamikájú mozgósítása miatt a választókerületekben baloldali és jobboldali jelölt is nyerhet, de legalábbis megerősödhet. 1994 és 2010 ezt egyértelműen, más választások meggyőzően bizonyítják. 2010-ben pl. éppen egy jobboldali párt, a JOBBIK erősödött meg ott, ahol korábban az MSZP egy-két választási eredmény tudatában kevésbé érezhette volna magát legyőzöttnek.

Mit mondanak a manipulált határkijelölés vádjához ragaszkodó kritikusok 1994-ről? Akkor is a jobboldal nyerte volna a választást az MSZP-vel szemben? Az a jobboldal, amelyik elaprózta erőforrásait és közben saját identitását kereste? Érdekes párhuzam, hogy jelenleg az MSZP van hasonló helyzetben. Még érdekesebb, hogy a jobboldal aktuális pozícióját tekintve van kiút az identitás-válságból, vélhetően a baloldal számára is.

Ha elfogadjuk azt a kritikát, hogy az ország egyes térségeiben élők soha nem fognak a baloldalra szavazni, a jobboldal akár örülhetne is a reformot bírálók önfeladása miatt megelőlegezett »eleve elrendelt sikernek«. A hivatalban lévő kormány követné el ugyanakkor a legnagyobb hibát, ha a kormányzás minőségétől függetlenül elhitetné magával, hogy a választási rendszer bebetonozza a hatalomba. A választói döntés a jövőben is világos lesz, hitelesség nélkül pedig le is út, fel is út: senki nem leválthatatlan.”