Orbán igazsága

„Az eddig folytatott gazdaságpolitika sem ad sok támpontot arról, hogy csatlakoznunk kell-e a megállapodáshoz vagy sem. 2010 májusa és augusztusa közt nem akartuk volna, mert ekkor még gazdaságélénkítésben és deficitnövelésben gondolkodtunk. Aztán fő ellenség lett az adósság, és kőbe vésett a 3 százalék alatti deficit - ekkor akár akarhattunk is volna. Aztán az utóbbi hónapban, amióta már nem harcolunk az adósság ellen annyira, de talán még ragaszkodunk a deficitcélhoz, talán még akarhatjuk. Ha viszont félévente változtatni akarjuk a gazdaságpolitikai prioritásainkat, akkor nyilván nem akarjuk.

Az azonnali kimaradás nyilván negatív üzenet mind a piacoknak, mind az IMF-EU párosnak. Ha félünk a szankcióktól, akkor valószínűbb, hogy meg akarjuk sérteni azokat. Mivel gazdaságpolitikai hitelességünk kicsi, mint egy falat kenyérre, úgy lenne szükségünk valami külső intézményi garanciára vagy annak ígéretére. Legalábbis most, december közepén. Politikailag sem lenne okos dolog feldobni a labdát az ellenzék mérsékeltebb részének, hiszen így Orbán Viktor magára vállalná a felelősséget és a későbbi tematizálás összes következményét. A kérdés inkább az, hogy lehet-e később nagyobb gazdasági és politikai károk nélkül kiszállni a tárgyalásokból az aláírás előtt. Persze kimagyarázni nem probléma, hiszen csak azt kell mondani, hogy majd a végső megállapodást jóvá kell hagyatni a parlamenttel, és éjfélre időzíteni a vitát. Azonban nemzetközi szinten sem reménytelen egy ilyen húzás, ha többen is így tesznek, és nem maradunk egyedül a kihátrálással.”