„A lakosság egyharmada várta, hogy az előtt döntsön az általuk felhalmozott, a GDP 10 százalékát kitevő vagyonról a testület, mielőtt a folyamatosan épülő jogi korlátok végleg karanténba szorítják az Alkotmánybíróságot. Kell ennél nyomósabb indok arra, hogy az alkotmánybírák a lehető leggyorsabban állást foglaljanak?
Nem tették, s a miértre általában olyan válaszok születtek, amelyek politikai indíttatásra engednek következtetni. Mi másra gondoljon az ember? Az Alkotmánybíróságot körbelengi a politika bűze, ami egy médiatanács esetében is kellemetlen, de azon a terepen mindig is otthonosan mozogtak a politikusaink. Az alkotmány őrzőinek viszont kényesen ügyelniük kellene arra, hogy megmaradjon a megfelelő távolság köztük és a politikacsinálók között. Ezt a távolságot látjuk eltűnni hónapról hónapra. Lehet, hogy becsapnak minket az érzékszerveink, de az alkotmánybírák semmit nem tesznek azért, hogy okunk legyen gyanakodni magunkban.
Ácsi, közben azért elmeszeltek egy-két jogszabályt! Igaz, kigazolták a médiaszabályozást, elbuktatták az egyházügyi törvényt. Na és? Ezekben a napokban fogadja el újra a parlament a hitélet intézményesítéséhez kapcsolódó javaslatot, a médiatörvény átpofozása pedig nekünk, újságíróknak ugyan nagyon fontos, de aligha befolyásolja 3 millió ember nyugdíjas éveit.”