Az MSZP felszámolása és betiltása

Ifj. Tompó László Szabó Dezső a kommunizmusról 1935-ben (Belinkelt írás) Ha van írónk, akinek műveit bármikor bárhol felütjük, breviáriumtömörségű gondolatsorokat találunk, Szabó Dezső mindenképpen közéjük tartozik, melyekben a szó eredendő görög értelmében prófétának bizonyul, vagyis mások helyett vallja meg bennük azt, mi lesz a bekövetkezendők hatása, így például már 1935-ben – akkori politikusaink zömét megszégyenítő éleslátással – megjövendölte, hogy a kommunizmus csakis halált hozhat hazánkra, és azt is, miként lehet küzdeni ellene. Már 1935-ben megjövendölte (a „Magyarország helye Európában: Kelet-Európa” című írásában), hogy „a mostani hatalmas bolsevista szervezésű Oroszország a közeljövőben könnyen átcsaphat egy irtózatos erejű imperialista nacionalizmusba”, majd egy évre rá egy másikban („A mai magyar politikai horizont” címűben), hogy „a kommunizmus Magyarországon csakis halált, végleges pusztulást jelenthet a magyar fajra, mert az ezeréves európai élet minden végzete s meghatározása által szétoldott öntudatú, a szolidaritás ösztönös rugóit elvesztett magyar fajt a »nemzetközi ember« herélt típusának erőszakolásával végképp szétoldaná, a faji egyéniséget minden ős termő értékével, minden örökölt s védő ösztöneivel elpusztítaná, elkerülhetetlenül a világhatalmi összeköttetésű zsidó imperializmus szabad zsákmányává tenné az országot, rövidebb-hosszabb uralom után a szétoldott, átrohasztott magyarságot egy idegen impérium vagy idegen impériumok könnyű zsákmányává tenné.” (A mai magyar politikai horizont, 1936) Látva, hogy kora magyar politikai elitje nemzeti és keresztény jelszavak álarca mögé bújva elmulasztja a szociális igazságtételt, ugyanazt kérdezte a második világháború kitörése előtt két évvel (a „Virrasztó Koppány” című írásában), amit kora (mellesleg amúgy általa gyakran ostorozott) radikális nemzeti mozgalmainak képviselői, hogy „lehet-e más küzdelem a bolsevizmus ellen, mint a szociális igazságtalanságok megszüntetése, a munka védelmének megépítése új jogrenddé, a föld átjuttatása a kenyér kovácsainak a kezébe, s egy olyan politikai rendszer megalkotása, mely a magyar munka egyetemes tömegét neveli Állammá, önmaga sorsát intéző, történelmet csináló elemmé?” Tanulság: Szabó Dezsőt iménti sorait olvasva érthető, hogy nemigen akadt már korában sem – különösen magyar – politikus, akit ő szeretett volna, és olyan sem, aki őt szerette volna.

Szanyi úr! Az Önök pártját nem a Fidesz számolja fel. A DK pedig kivált az MSZP-ből, így a vagyont sem vitte magával. Minden Önökön maradt. Ezen nem ártana gondolkodni. /Mármint a jogutódlással összefüggő felelősség alakulásáról/.

Engem ebben a témakörben az zavar, hogy ez egy politikai döntés. Amikor volt a rendszerváltás, civil oldalról erre nem volt igény. Most sem akkora amekkorának kéne lennie. Tök mindegy, hogy valaki baloldali jobboldali, vagy füves hippi... Ha az ő támogatottsági érdekszférában van egy olyan ember, aki az előző rendszer seggét kinyalta, azt mismásolja... jajj, ő nem volt benne csak kicsit, és a rendszer áldozata... Nem itt civil oldalról kéne egy petíció, hogy elmehettek a sunyiba, aki kiszolgálta az előző rendszert, el van tiltva a közügyektől. Párttól vallástól, bőrszíntől függetlenül... Akkor lehetne írni, hogy mennyire megvet minket a nép De egyenlőre ott tartunk, hogy ki utál kit jobban.... Mintha ez egy verseny lenne... És ezt tudják a politikusaink maximálisan kiszolgálni. Ma egyetlen egy olyan párt nincs, aki erre alkalmas lenne...

Már megint hülye vagy, Szanyi... Az a ti szerencsétek, hogy 22 év elmúltával felnőtt egy új generáció, akiket (esetleg) elkábíthattok a maszatolós dumáitokkal! Ui. ha ez a törvény 1990-ben az elsők között születik meg, akkor senkinek (még nektek sem) lehetett volna ellene kifogásotok, hiszen mindössze a tényeket rögzíti. Pont.