„Az X-faktor, sajnos, nem az eredeti tehetségeket versenyezteti, mint anno tették azt például a »Ki Mit Tudban« vagy a »Röpüj pávában«. A versenyzők nem a saját személyiségüket, ízlésüket, öltözködési stílusukat, dalaikat, dalválasztásukat állítják versenybe, mert ezeket a képernyőre kerülés után gyorsan elfelejtetik velük, s a továbbiakban csak eszközök egy know-how alapján működő, pénzcsináló társulat kezében. Azonnal beszippantja őket ez a gépezet, amelynek tagjai a továbbiakban megpróbálják őket hétről-hétre egy szórakoztató showműsor részeként un.entertainerként (szórakoztatóként) eladni.(...)
Miközben know-how nyugati, s a versenyzőktől elvárják, hogy világsztár-hasonmások legyenek, addig a zsüriben helyet foglaló, befutott magyar celebekből árad a kelet-európai igénytelenség.Jópofiznak, ripacskodnak, közhelyesek, unalmasak. Mivel ők is egy-egy szerep kiválasztottjai, kevés a mozgásterük, s a jelek szerint a második évad közepén már képtelenek megújulni. »Értékeléseik« az egymás fikázásán kívül kevés érdemi észrevételből állnak. »Nekem tetszettél«, „Engem meggyőztél«, „Imádlak«, „Kurva jó vagy«, »Ez nekem most bejött« stb. Ez hányavetiség, lazafaszaság (kivétel Malek Miklós, bár ő is »oldódik«) a teljes semmibe vétele annak a munkának, amit a versenyzők hétről-hétre beletesznek a produkciókba. Ráadásul Nagy Feró és Keresztes Ildikó állandóan a rock and rollt (rock helyett) emlegeti, miközben amit itt képviselnek, s főleg ahogy képviselik (ruha, smink, jólfésültség, megcsináltság, műmájerkedés stb.), annak semmi köze az igazi rockhoz, annak szellemiségéhez. Majomparádé, annak is a legalja, mert hazug és álnok.”