A király és a sárkány

„Az nem kérdés, hogy a kormányzati döntés nem úri jókedvből született. Hanem kényszerből. Az adósságoktól gúzsba kötött ország nem hagyományos eszközökkel igyekezett növelni mozgásterét, visszanyerni szuverenitását. A nem ortodox gazdaságpolitikai lépések azonban súlyos érdeksérelmeket okoztak fontos tőkepiaci szereplőknek. Ráadásul a kétharmados erő pozíciójából meghozott, egyeztetések nélküli döntések jelentősen erodálták a bizalmi tőkét. S az ellenszenv odáig fokozódott, hogy a morgolódásokat, a tiltakozásokat immár az ellencsapás követte.

Az utóbbi hetekben heves támadások érték a forintot, drágítva az ország finanszírozhatóságát, a kötvénykibocsátásainkat pedig masszív érdektelenség kísérte. A piaci szereplők erejüket és befolyásukat latba vetve világossá tették, ellenükre nem működhet gazdaságpolitika. És bár az ország fundamentumai stabilak, 2008-cal szemben most nem állunk az államcsőd küszöbén, mégis minden és mindenki az IMF felé taszította a kormányt. A külföldi pénzpiaci szereplők azért, hogy befolyásuk alól ki ne csúszhassunk, és a jövőben is előnyös üzleti terepük legyünk, a belföldiek pedig azért, hogy a kormány kommunikációjának egyik sarokkövét kiütve teljes politikájának a bukásáról beszélhessenek.”