Orbán és a „sajátos magyar tudás”

„Hiába ígéri meg mindenki az adófizetési morál javítását, az adószedés hatékonyságának növelését, erre semmi esély sincs. A sajátos magyar közmegegyezés része ugyanis, hogy a közteherviselés lényege, hogy valaki más fizessen. Mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy komplett nemzetgazdasági ágazatok dolgoznak szinte tökéletesen feketén, a sajátosan magyar tudású hatóságok azonban tehetetlennek tűnnek (nyilván ennek is megvan a mindenki által jól ismert oka). A köztudottan kreatívan adózók pedig panaszkodnak a javarészt be nem fizetett adók nagysága miatt.

A feketegazdaságból pedig egyenesen következhet az ellenőrizhetetlen, kétes minőség. Nyilván sokan emlékeznek még, hogy a „magyar minőség” nem is olyan régen még a gyatra, összetákolt termék szinonimája volt – a „kínai gagyi” megjelenése előtt. Azóta, ha nem is minden területen, de változott a helyzet, és ebben nem meglepően a multinacionális termelők játszottak központi szerepet. Ők ugyanis befizetik az alkalmazottak után az összes adót és járulékot, legális bért adnak, cserébe azonban megkövetelik a minőségbiztosított munkát az alkalmazottaktól és a beszállítóktól is.

Épp ez ad némi halvány reményt egyébként, és épp ez bizonyítja, hogy a sajátos magyar tévhitekbe ragadtság hosszú és kemény munkával, de legyőzhető. Ha a magyar vállalkozók és munkavállalók számottevő része képes volt arra, hogy megtanuljon a fejlett világ szabályai szerint elfogadható módon dolgozni, elfogadható terméket előállítani, akkor ez talán elvárható azoktól is, akiknek nem csavart, hanem költségvetést kell készíteni. Ehhez természetesen el kellene fogadni, hogy a sokszor kipróbált egyszerű alapszabályok követése nem a gyengeség, hanem a józan ész jele.”