Egykulcsos adó: másoknak bejött, nekünk miért nem?

„Bármit gondoljunk is az egykulcsos jövedelemadó társadalmi következményeiről, elvben nem kizárt, hogy kedvező világgazdasági és politikai környezetben a növekedési hatásait tekintve az elgondolás működhet, legalábbis átmenetileg. Számos tekintetben hasonló koncepciót követett a kilencvenes évek végétől a Dzurinda-Mikloš páros nevével fémjelzett szlovák kormány. A szlovák intézkedéscsomag erőteljes nemzetközi konjunktúra idején, a külföldi működőtőke ugrásszerűen növekvő beáramlása mellett zajlott, és erős nemzetközi támogatást kapott nemcsak az üzleti, hanem a politikai élettől is – annak ellenére, hogy 2004 februárjában drámai éhséglázadások mutatták a szociális segélyek radikális csökkentésének következményeit.(...)

Az idei évre várt magyar növekedés tehát nemcsak a külső körülmények miatt nem teljesül, ebben a gazdasági szereplők visszafogott várakozásainak is alapvető szerepük van. Emiatt egyelőre lényegében nulla a valószínűsége annak, hogy a romló külpiaci körülményeket a belső piaci konjunktúra kompenzálná. Legkevesebb annyit tehát nagy biztonsággal állíthatunk, hogy az SzKT forgatókönyve a nem megfelelő bizalmi viszonyok miatt legalább átmenetileg újragondolásra szorul. Miután a kiadáscsökkentési opciók nagy részét már igénybe vette a kormány, úgy tűnik, rövid távon csak az adóemelés lehetősége maradt.”