Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Balsainak egy összeesküvés-elméletet kellett az összeesküvés-elméletek eszközkészletével igazolnia, megtette.
„Nehogy valaki félreértse, nem az atrocitásokat tagadom, hanem az atrocitások »rendes embernek kötelező« magyarázatát. Ebből a Gyurcsányra levezetett összeesküvés-elméletből hatalmas ténytömbök kimaradnak. Van a Balsai-jelentés elején egy érdekes mondat: »Az őszödi beszéd részletét 2006 . szeptember 17-én ismeretlen személyek, ismeretlen érdektől vezérelve eljuttatták több magyar sajtótermék szerkesztőségének« stb. (Helyesbítés jogínyenceknek: a közszolgálati Magyar Rádió nem sajtótermék, hanem médiaszolgáltató. Az alkotmánybíró úr talán majd egyszer ezt is megtanulja.) A miniszterelnöki biztos dolga a tényfeltárás, ehhez képest öt évvel az esemény után a legkevésbé sem érdekli, hogy az 1990 utáni magyar történelem legfontosabb, sorsdöntő eseménysorozatát – azt, amit neki kell vizsgálnia – ki indította el és milyen céllal. Ismeretlen.
Balsai még a »Gyurcsány provokációja« történetet sem veszi elő. Ismeretlen, kétszeresen is. Az érdeklődés ilyen hiányának persze az is oka lehet, hogy a vizsgálódót nem érdekli a valóság. Erre a sajátos kognitív beállítódásra már láttunk sok példát a Nemzeti Ügyek Kormányától. De némi életismerettel azt is mondhatjuk, hogy ha valaki ilyen feltűnően demonstrálja, hogy nem fontos számára, ki tette és miért a nagy horderejű dolgot, akkor pontosan tudja.
A létező jobboldal politikai vezetésének a konteó nem egyszerűen a valósághoz fűződő viszony, hanem az éltető oxigén. Ezen alapul a gazdaságpolitikája, a geopolitikája, a történelmi tudása. Balsainak egy összeesküvés-elméletet kellett az összeesküvés-elméletek eszközkészletével igazolnia, megtette. Egyelőre nincs vele gond, le kell passzolni az ügyészségnek, az majd csinál vele valamit, valamikor. A konteók és a valóság közötti feszültség tovább halmozódik. Hogy mikor sül ki, azt csak a jó ég tudja, de egyszer ki kell sülnie.”