„Új emlékmű épül Érpatakon. A polgármester még nem tudja megmondani, hogy pontosan milyen emlékmű, de hogy emlékmű lesz, az biztos. A falut ezerkétszázan lakják, ám jelenleg mindössze egy Trianon-emlékműve van, egy Mindszenty-emlékműve és egy Wass Albert-teleháza, ami közművelődési fellegvár. Kevés. Nem akarunk beleszólni a falu életébe, de minthogy a polgármester nemrég a Magyar Szigeten járt, s ott is kifejtette nézeteit, Szálasi Ferenc nemzetvezetőt tudnánk ajánlani nagy tisztelettel az új emlékműhöz, persze később elkerülhetetlennek látszik majd a nemzetközi kitekintés.
Mindezt Földes András Indexen megjelent beszámolója alapján mondjuk, a riporter körülnézett a Nyírségszéli településen, ahol az emlékműveken túl csak békét és nyugalmat talált. Ez, mondjuk, várható is volt, hiszen Érpatak már régóta minta falu, s valljuk be, nem csupán radikálisok, de egyre több baloldali, sőt liberális mondja nagy titokban, de jó lehet ott élni, ahol ekkora rend van.
Érpatakon nem viccelnek. Itt már a gallyak összeszedéséért is elviszik az illetőt, de bizony nem is lopnak a cigányok. A polgármester jobbkeze, a mezőőr, igen képzett és szigorú ember, aki legutóbb csak azért nem tudta börtönbe juttatni a falu egyetlen hajléktalanját, mert az privát telek udvarán szállt meg, a gazda pedig megvédte őt. Érthető a mezőőr szándéka: a polgármesteri ideológia szerint az emberiség alapvetően két nagy csoportra osztható: azokra, akik építenek és azokra, akik rombolnak; nem lehet kétséges, hogy a hajléktalan hová tartozik.”