A fizetőeszközök ökológiájára van szükség a valutamonopóliummal szemben.
„Adok Önnek egy autót, melynek nem jók a fékjei, s a kormány is meghibásodott. Majd azt mondom, vezesse át az Alpokon. Ha Ön nagyon jó sofőr, esetleg átérhet. De ha rosszul vezet, még Budapestről sem jut ki. Akárhogyan is, de mindenképpen balesetet fog szenvedni. Amikor megtörténik a baleset, mindenki a sofőrt hibáztatja majd. Vagy a térképet. De senki az autót. Ez a probléma.” Az autó a jelenlegi pénzrendszer metaforája. A vele példázgató egy belga úriember, az EURO elődjének, az ECU-nek az egyik atyja, több ország - pl. Uruguay és Brazília - pénzügyi tanácsadója, a világhírű kaliforniai Berkeley Egyetem professzora, Bernard Lietaer.
(...)
Azt javasolja: lépjünk tovább a svájci WIR, vagy az általa kidolgozott latin-amerikai modell irányába!
Svájc stabilitása közmondásos. Nem a csokoládé, még csak nem is a hegyei okán. Bernard Lietaer szerint pénzrendszerének stabilitását a 75 éve létező belső, vállalkozások közti pénze, a WIR biztosítja. Évente több mint 2 milliárd svájci frank áramlik át rajta. Automatizmus érvényesül: ha Svájcban gazdasági visszaesés van, akkor a WIR rendszer kezd erősödni. Amikor felpörög a gazdaság, csökken a WIR jelentősége. Ez stabilizálja az egész rendszert. Uruguayban és Brazíliában – tanácsai szerint – egy ennél is modernebb változatot vezettek be – sikeresen. Ott olyan vállalkozások közti pénz jött létre, amelyet át lehet váltani a nemzeti fizetőeszközre. A kormányok ebben a pénznemben is be tudják szedni az adót a vállalkozásoktól. Ez politikai döntés kérdése. Így a vállalkozások közti pénz alapvető eszköz lehet a munkanélküliséget csökkentő kis- és középvállalkozások számára. Magyarországon – érvel Lietaer Úr – az álláshelyek 90 százalékát éppen ezek a vállalkozások biztosítják. Ha ezt nem tartjuk szem előtt, akkor hatalmas munkanélküliségi válságra kell felkészülnünk…, amely már zajlik is. A vállalkozások közti pénz forgótőkét juttat a rendszerbe. Ez a likviditás növelés legjobb módja. A fizetőeszközök ökológiájára van szükség a valutamonopóliummal szemben.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az orosz elnök az évértékelőjén nem finomkodott: nyíltan megfenyegette azokat, akik az orosz vagyonhoz nyúlnának, és bírósági harcot ígért.
Többen számítanak növekvő megtakarításra jövőre.
A zöldkötvények állománya 6 ezermilliárd dollár fölé nőtt, mégis a világ kötvénypiacának mindössze 5 százalékát teszik ki az ilyen papírok, holott a klímacélok finanszírozási igénye a sokszorosa. A szabványok szigorodása és Kína felfutása valódi strukturális változást jelez, de a globálisan alacsony részarány inkább figyelmeztetés, mint áttörés.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A szegedi Háborúellenes Gyűlés után Szalai Zoltán, a Mandiner lapigazgató-főszerkesztője és Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet politikai kutatási igazgatója a helyszínről értékelték a nap tanulságait.
Tulsi Gabbard nem finomkodott: lerántotta a leplet a propagandáról, ami alá akarja ásni az elnök béketerveit. A hírszerzési igazgató szerint a NATO és az EU szándékosan hazudik arról, hogy Oroszország meg akarja hódítani Európát.
