Az erő legyen

„Az elmúlt egy év világosan megmutatta, hogy mire alkalmas és mire alkalmatlan az a politika, amely csak az erő nyelvét beszéli. Alkalmas volt fegyelmezett működésre, szinte robotszerű politikai viselkedésre, a fentről érkezett politikai szándékok megvalósítására. A széthúzáson, belső vitákon, koalíciós feszültségeken és húzd meg – ereszd meg módszereken szocializálódott magyar politikában kár lenne lebecsülni ezt a teljesítményt. Van mit tanulnia mindenkinek abból, hogy miképp lehetett létrehozni ezt a helyzetet a Fideszben – hiszen ne feledjük, valós politikai teljesítmény kell ahhoz, hogy az amúgy létező ellenakaratok megtörjenek. Ám ezzel együtt azt is észre kell venni, s különösen fontos tanulság lehet ez az erő-fetisisztáknak, hogy időnként bölcsességgel, ésszel, belátással, sőt: gesztusokkal, engedményekkel, megengedőbb viselkedéssel sokkal messzebb lehet jutni. Tavaly nyáron is lehetett tudni, hogy a kormány legnagyobb kihívása éppen az, képes lesz-e elkerülni az erőfitogtatás, az erőszakosság, a gátlástalanság látszatát – meggyőződésem, hogy más politikai felfogással ez a veszély lényegesen csökkenthető lett volna, illetve lenne.

Hipotetikus persze a »mi lett volna?« felvetése, mert egyféleképpen kondicionált politikai tábor csak egyféleképpen tud viselkedni. Ha azonban tanulságokat keres valaki, szerintem ne csak az erőpolitikát nézze. Igaz ugyan, hogy az erő nélkülözhetetlen a politikában, s az sem vitatható, hogy az erő legyőzéséhez is erő kell – az erő azonban nem mindig nyers erőt jelent, olykor egy gesztusban, egy önkorlátozásban, egy őszinte mondatban sokkal több van belőle, mint azt a hatalom magabiztos mérnökei gondolnák.”