„Sólyom László volt köztársasági elnök nemrég azt nyilatkozta egy interjúban, hogy a 2006-os önkormányzati választások estéjén elmondott beszédében jobb lett volna nem burkoltan, hanem kifejezetten kimondania, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek távoznia kellene hivatalából. Ez fontos kijelentés Sólyom részéről, kár, hogy akkor és ott nem tudta kimondani azt, amit ma már talán kimondana. Lehet, hogy egészen másképp is alakulhatott volna ott és akkor a magyar demokrácia, s ezzel mindannyiunk sorsa. De azt is kifejti az interjúban, hogy sokszor vitában volt megírt beszédei kapcsán a munkatársaival és tanácsadóival, ebben az esetben pedig utóbbiak azt mondták neki, hogy az elnök nem szólíthatja fel a miniszterelnököt lemondásra, így tehát a tanácsadóknak nagy szerep jutott abban, hogy végül is Sólyom akkor, 2006. október elsejének estéjén óvatosan fogalmazott, s legfeljebb célzott arra, hogy mi lenne a helyes megoldás az ország számára.
Sólyom vallomása személyesen engem is némi elégtétellel tölt el, ugyanis akkoriban több cikkemben is határozottabb fellépést kértem, vártam el a köztársasági elnöktől, sőt 2007 tavaszán a Magyar Nemzetben megjelent nyílt levélben kértem arra, hogy élve alkotmány adta jogaival, szólaljon fel az Országgyűlésben, s szólítsa fel Gyurcsány Ferencet és kormányát lemondásra, egyben vesse fel az előre hozott választások lehetőségét. (Talán nem árulok el nagy titkot azzal, ha megemlítem, hogy erről a nyílt levél megjelenése után a Köztársasági Elnöki Hivatal egyik vezetőjével beszélgetést is folytattam.) (...)
Sólyom beismerése tehát figyelemre méltó, s jómagam a mai napig fenntartom: nem a munkatársainak és a tanácsadóinak volt igaza akkor, amikor azt állították, hogy a köztársasági elnök nem szólíthatja fel a miniszterelnököt lemondásra. Annál is inkább, mert az ő felszólalásának természetesen nem közjogi, hanem morális következményei lehettek volna, s ha egyszer felszólalhat, véleményt mondhat közéleti kérdésekben – ez morális kötelessége is, amennyiben a politikai intézményrendszer demokratizmusa felett őrködik –, akkor az őszödi beszéd után ezt megtehette volna. Európa számos elnöke cselekszik hasonlóan akkor is, ha felszólamlásának közvetlen közjogi következménye nincs. Minderre azért érdemes itt és most, 2011 augusztusán visszatérni, mert az ország sajnos még nagyon veszélyes gazdasági helyzetben van, és a társadalom lelkiállapota sem megnyugtató.”