A Selmeczi-szindróma

„A Selmeczi-szindróma lényege, hogy a szőke politikus hölgyről általam önkényesen elnevezett jelenség képes a legtanulatlanabb, legtájékozatlanabb, az érdeklődés teljes hiányában szenvedő ember számára is közel hozni egy problémát azzal, hogy közli vele, pórul járt, hintába ültették. Az előre gyártott panelek címzetthez szállítása könnyű, hiszen amikor az illető belépett a magánnyugdíjpénztárba, már akkor sem volt fogalma arról, hogy az pontosan mit jelent, aláírt papírokat, az elé tett irat harmadik sor ötödik összetett szavánál elakadt (így járt a mikrosütő használati utasításával is, de szerencséjére a készülék ellen nem indított hadjáratot a Fidesz-gépezet), most meg elhiszi, hogy a biztosító a múltból itt ragadt szakszervezeti boncokkal karöltve elkonfiskálta az ő reálhozamát. (...)

Kérdés, hogy e gyakorlat vég nélküli kiterjesztésének van-e hosszú távon is bekasszírozható hozama. A semmit nem értők seregével, ha kell, meg lehet-e majd bármit is értetni? Amikor már nem lesz elég arról papolni, hogy nehéz, mondhatni, különleges időket él át a világ, és ez minket sem kímél. Amikor a változás-váltás konkrét következményeit nem lehet csupán régi közmondásokba, egymondatos poénokba, célzatosan válogatott adatokba, pláne nem előítéletekbe csomagolni.

Illetve: dehogynem lehet. Csakhogy a hatása kiszámíthatatlan. Illetve: dehogy kiszámíthatatlan.”