Korlát a korlátnak

„Egy az első Orbán-kormány idejére visszanyúló adómódosítás miatt kapott csütörtökön elégtelent az Európai Uniótól a második Orbán-kormány. A jogszabály 1999 őszén született, azért, mert – idézem az előterjesztőket – így próbáltak küzdeni a fiktív számlázás ellen. A lényeg: a cég csak akkor vonhatta le a beszerzéseire jutó áfát, ha kifizette a beszállítóját. Ha ez megtörtént, a cég által értékesített termékek, szolgáltatások után fizetendő áfáját csökkenthette a beszerzéseire jutó adóval, ami azt is eredményezhette, hogy adott pillanatban nem befizetője volt a költségvetésnek, hanem kivette belőle az áfát. Ez idővel kiegyenlítődött, ha a beszerzést és az értékesítést ugyanakkora áfakulcs terhelte. (...) Az unió bírósága döntött: nem lehet az ésszerűnél tovább blokkolni az áfalevonást, mert belerokkannak a vállalatok. (...)

Feltételezem, feltűnt az Olvasónak, hogy a második Orbán-kormánynak címkéztem a bíróság rovóját, holott a vitatott paragrafusok az elmúlt 12 évben végig hatályban voltak. Közben kormány váltott kormányt. Az EU csak 2007-ben indított eljárást emiatt. Valójában tehát igazságtalan kizárólag a fideszes vezetésű kabinet kudarcának tekinteni a bíróság döntését. Ugyanígy célt téveszt Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője, amikor egyedül saját kormánya felelősségét nem firtatja. Az uniós korszakunkban, amikor Brüsszel egyáltalán kifogást tehet ellenünk, valóban jórészt a másik oldal kormányzott, de már több mint egy éve a Fidesz vezeti ezt az országot, mégsem szerepelt a napirendjükön az áfatörvény uniós komfortnak megfelelő módosítása.Megvárták, hátha megkegyelmeznek. Ahogy várható volt, nem így lett, s menetrendszerűen jött a Szijjártó-féle magyarázat. Ez a folyamatos visszamutogatás a szocialistáknál is unalmassá vált egy idő után, ideje volna erre ráeszmélni a jobboldalon is.”