Igazságügyi szakember

„Egyértelmű, de legalábbis valószínű, hogy Varga Béla bíró úrnak az egykori állam-, a jelenlegi utódpárt képviselőihez húz a szíve, s döntéseiben az ő »jogegyenlőségüket« igyekszik érvényre juttatni. Persze Varga bíró úr nem a kémkedési ügyben hozott döntést, hanem a gyanúsítottak pillanatnyi státusát igyekezett elrendezni, de amit gondolt, határozott és tett, az, meglehet, egybevág a politikai, etikai meggyőződéssel, de ellentmond a józan észnek. Mert egy kémkedési ügyben házi őrizetbe helyeztetni azt, aki a hazaáruláshoz hasonlatos, súlyos bűnnel, kémkedéssel gyanúsítható, az magyarázható még a bíró nagylelkűségével, de az állítólagos felbujtót és tevékeny bűnpártolót szabadon engedni ez esetben a baloldali elfogultság mintapéldája.

Milyen kémkedés lehet az, ahol azokat a gyanúsítottakat, akiknek egyedülállóan széles és hatékony kapcsolatrendszerük van, nem kell gátolni abban, hogy összebeszéljenek, befolyásolják (megfélemlítsék) a tanúkat, eltüntessék a bizonyítékokat, kivonják magukat a büntetőeljárás hatálya alól? Ugyanis ha a kémkedésnek semmi jele nem mutatkozott volna, akkor Varga bíró úr már most lezárhatta volna az egész purparlét, de ő inkább beérte a házi őrizetbe vett tettessel, a szabadlábon védekező felbujtóval és bűnpártolóval, amely eljárás egy bolti lopás esetében elmegy, de kémkedési ügyben mégiscsak nonszensz.”