Ujjgyak

„Néhány nappal előbb (Eger) város önkormányzati ülésén a Jobbik képviselője kifogásolta, hogy mért engem hívtak, aki »élen jár a nemzetgyalázásban«. De mintha a fideszes polgármester ezt elglettelte volna, és egyébként a Jobbik is azt közölte később, hogy ők nem terveznek semmit az utcára, mivel azonban valamelyik kurucos portálon ez az egész futott tovább, maradt a feszültség.

Én ebből sokat nem érzékeltem, bár látni azért láttam, látni véltem meghívóim udvariasan rejtegetett kicsi riadtságát (»mit kell ilyenkor csinálni? könyvtár szakon erről felelőtlenül kevés szó esett«), de azonnal külvárosi futballista-üzemmódba kapcsoltam, kihasználva természetes tahóságom, úthengeres érzéketlenségem; prózaíró vagyok. Mindazonáltal eszembe jutott néhány rebbenékenyebb kollégám, végül is mi ebből dolgozunk, az érzékenységből, és örültem, hogy nem ők vannak ebben a helyzetben; tulajdonképpen erre a célra én vagyok az ideális magyar író. (Ezt nem biztatásul mondom, fűzfa.)

A következő felvonás az maga a megnyitó, rögtön a tér szélén állt egy csoport, talán nyolcan lehettek, nem láttam rögtön, hogy ők »azok«, egyikőjük azonnal odaszólt - és ez volt az egész nap egyetlen beszólása -, hogy huzat. Ez nem esett le, ezért a rám jellemző, kicsit idegesítő, mosolygós udvariassággal kérdezgettem, hogy mi, hogy mit mond, és mondta, hogy el lehet innét ám húzni az országból. Rengeteg eszemmel megéreztem, hogy, ahogy a költő mondja, nincs benne szeretet. Meg úgy is nézett. Nem mondanám, hogy a szeme se állt jól, jól állt, csak olyan nehézkesen volt értelmezhető ennek az elhúzásnak a logikája - állva az Eszterházy Károly téren. (Rendes republikánus, aki szeretnék lenni, nem hivatkozna ilyenre, de hát mindegyre ott akarnak belém kötni, ahol... hát, fű nem terem, madár se jár. Például szegény mamámat is újra meg újra lezsidózzák, nyilván ez valahogy megnyugtató volna, magyarázat és bizonyíték, de hát... szóval ha valakiknek jó papírjaik vannak ez ügyben, már bocsánat, az az én családom. Lehet, hogy csak a XIV. századig, de addig rendben, és jobb papírok meg nincsenek az országban. Legföljebb a Czilleieknek, de ők meg, nyuszó-muszó, kihaltak.)”