Pártszavazás

„Mától pártszavazás van az MSZP-ben. A pártszavazás a változás szükségességéről szól. Arról, hogy belenyugszunk-e az évtizede megcsontosodott kulturális, emberi viszonyokba, vagy megmozdítjuk a pártot.

A pártszavazás sikeres lesz, de pártjogi értelemben nem lesz eredményes. A vezetés szerint 32 ezer tagunk van. De jó lenne! Ismerve szervezeteink állapotát, a nyilvántartott tagok harmada, negyede mozdítható. Ebből a töredékből meg aligha lehet nyolcezer tagot szavazásra bírni. De nem ez a lényeg. Ki fog derülni, hogy az aktív tagok többsége változást akar és igen-nel fog szavazni a pártszavazáson. És az is ki fog derülni, hogy igenek száma mesze meghaladja majd a Demokratikus Koalícióban levő párttagok 1500 fős létszámát.

Ez akkor is így lesz, ha a pártelit jelentős része berzenkedik a szavazástól. Értem őket. Értem a nagy túlélőket, ők veszélyben érzik mai pozíciójukat. Személyes empátiám ellenére mégis azt gondolom, nem indulhatunk ki pár tucat ember egzisztencia féltéséből.

A pártszavazás nem a vége a változásoknak, hanem a kezdete. Ha csak annyian akarnának új viszonyokat, az az egyharmad, akik velünk voltak a kongresszuson, akkor sem lehetne visszatuszkolni az új idők szellemét a palackba. És ehhez az sem elég, ha a renitenseket pártfegyelmivel fenyegetik. Mert a pártfegyelmi kockázata ezerszer kisebb, mint az elveinkről való lemondás okozta belső meghasonlásé. Ezért aztán menni kell előre.”