Miért fogyunk?

„Tizenegy százalékkal kevesebb baba született Magyarországon az év első negyedében, mint egy évvel korábban, viszont három százalékkal többen haltak meg. A KSH adatsorának nyilvánosságra hozatala után néhány órával a szocialisták már biztosan tudták: mindennek az elhibázott kormányzati politika az oka.

A növekvő árak, az apadó bérek, a szociális válság, a jogbizonytalanság. Elment az emberek kedve az élettől a Fidesz miatt, sugallták, ha ezt így nem is állították. Meglehet, hogy igazuk van, csak éppen ennél fontosabb, hogy ilyesmit nem lehet bebizonyítani. Szinte minden politikai lépés indoklásában szerepel a »katasztrofális« népességfogyás megállítása, gyakorlatban viszont szinte senki nem foglalkozik azzal, hogy kikutassa, mikor, hogyan és miért születnek vagy halnak meg az emberek. (...)

A népességcsökkenés két módon állítható meg: növelni lehet az élettartamot és ezzel párhuzamosan a születések számát. Nálunk most mindkettővel baj van. Viszont most éljük azt a vissza nem térő időszakot, amikor az utolsó nagy létszámú korosztály, a 70-es évek második felében született nemzedék nő tagjai, végre megszülhetnék a tervezett gyermekeiket. Mostanra a Ratkó-unokák bőven túllépték a harmincéves kort. Lassan kifutnak az időből. Ha mindannyian szülnének, akik egyébként feltételezhetően szeretnének még, az sem húzná ki a magyarokat a demográfiai gödörből, de valamit javíthatna a helyzeten, pláne ha azt is számba vesszük, hogy a harmincéves nők 45 százalékának még nincs gyereke. Esély is van, hiszen egy másik trend szerint jelentősen nő a szülő nők átlagos életkora. 2009-ben az összes gyermek felét 30 felett szülték a nők, ilyen nem fordult elő korábban.”