Görögország, az eredendő bűn

„Igencsak nehéz helyzetben van egy kormány, amikor olyan gazdaságot, olyan országot kellene három év alatt a pénzpiacon is újra hitelesnek számító szereplővé tennie, ahol alig ismert a tisztességes piaci verseny, mindent átsző a korrupció, a nepotizmus, a kliensrendszer és az adóelkerülés. Ahol a gazdaság nem nő, hanem zsugorodik. Ahonnan a magántőke menekül, a helybéliek milliárdszámra viszik ki a pénzüket. Ahol alig maradt fedezet olyan gazdasági megkapaszkodásra, amelyen a jövőbeni növekedés alapulhatna. És ahol éppen ezért a napi pénzügyi túlélés a külső eltartóktól függ, és egy kritikus ponton túl – ez van most – maga a segítség e külső eltartók mozgásterén, cselekvési képességén vagy hajlandóságán múlik. Miközben a belső társadalmi összefogás helyett éppen hogy a végső robbanás felé halad minden.

A mai görög tragédia abban áll, hogy az ország harminc éve azért csatlakozott a közös piachoz, hogy átlépjen a modern és gazdag államok közösségébe. Eltelt 30 év, és hirtelen sokan úgy érzik, hogy ugyanoda zuhantak vissza, ahol az egészet elkezdték. Talán, mert előbb kezdték el élni a modern piacgazdaságot, mintsem megteremtették volna? Ha így volt, ez a saját felelősségük. Miközben a többiek annak az árát fizetik most szó szerint is, hogy mindezt túl sokáig elnézték nekik.”